A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai / Vízkárelhárítás - 16. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Tengeri és folyami árvizek rövid története Hollandiában
épült, hogy a gát bezáródott volna, az első 1603-04-ben készült Oldenburgi oldalon. A második a Jever oldalon 1608-ban épült, de le kellett bontani, mivel a helye nagyon kedvezőtlennek bizonyult. A második zsilipet végül az első közelében helyezték el az Oldenburg oldalon. Csak 1615. július 31-én sikerült az Ellensi-gátat bezárni nagy anyagi ráfordítások mellett. A több településre kiterjedő összehangolt építkezés méreteit mutatják a következő mennyiségek: A gátépítésen több, mint 1000 munkás dolgozott. Mintegy 100 katona a békét és a rendet biztosította a munka során. A gát számára szükséges földet a Jade-öböl akkori fennmaradt szigeteiről hajóval szállították. Ebből a célból 180 különböző méretű csónakothajót használtak. Oldenburg részére a szomszéd városoknak fát és különböző anyagokat kellett szállítaniuk. Anyagként 230000 bokrot, 100000 kerítésoszlopot, 200 szarufát, 120 db 10 és 17 méter hosszú fát és 24 hordót használtak fel. A terület lezárásával kb. 1600 hektár földet nyertek vissza. A XIX. század közepén további intézkedések történtek, hogy a Fekete-Brack-ot a szárazfölddé alakítsák vissza. Az 1650-es évek előtt a legfontosabb projekt az Ellensi-gát megépítése volt az öböl nyugati oldalán (1596-tól), 1643-ban gátépítés volt a Fekete-Brack területén, és 1643-ban a keleti New Hoben gát kialakítására került sor. Az időközben kialakult nagy áradások jelentősen befolyásolták a munkákat, mert a területen épített gátak nagyon sérülékenyek voltak. (Wikipedia) Az új Ellensi-gátnál a két sziget jelentős stratégiai fontossággal bírt a térségben. Ezért Oldenburg grófja a szigeten két erődítményt emelt, melyben mintegy tucat katona tartózkodott. A harmincéves háború (1618-1648) idején 1622 gróf Ernst von Mansfeld csapatai foglalták el a Kelet-Fríz területet és emeltetett ott egy sáncot. Röviddel később, Anton Günter gróf tárgyalt a külföldi csapatok visszavonásáról, így aztán fokozatosan visszafoglalták a szigetet és a domb területén az erődöt megnagyobbították. így a háború alatt már 400 katona volt elszállásolva. 1658-ig északi, nyugati és déli irányba bástyákat építettek. Elkészült egy emelhető híd a hozzá tartozó őrházakkal, valamint laktanya, lőporraktár és raktárépület. Azonban a harmincéves háború a végén, a katonák száma jelentősen csökkent és 1658-tól részben visszabontották az erődöt. Anton Günther halála után pedig azt teljesen lebontották, és egy vámház épült a helyén. A harlemi polder Az 1500 és 1800 közötti időszakban Hollandia egyre gazdagabb lett, és gyors népességnövekedést tapasztaltak, bár a lakosság számát mutató grafikon tartalmaz csúcsokat és vályúkat is. Az aranykor csúcspontja a tizenhetedik század első felében volt. Nagyszabású hidraulikai munkákra, mint például talajjavításra, polderek kialakítására és nagyméretű tőzegkivonásra került sor. Az aranykor fellendülése 1730 körül hirtelen véget ért, egy nagy katasztrófával, a hajóféreg megjelenése volt (ld. később). Az első polder víztelenítése 1605-ben kezdődött privát befektetők megbízásából. A terveket Jan Adriaanszoon Leeghwater (1575-1650) holland mérnök készítette, és ő irányította a kivitelezést is. Korábban a Beemster polder tőzeges terület volt, a lakosok nagy része tőzegásással foglalkozott. A holland aranykorban felhalmozódott tőke és a gabona iránti kereslet növekedése igényelte a polder víztelenítését szélmalmok segítségével. Már majdnem elkészült a munka, amikor 1610-ben a Zuidersee gátja átszakadt. Ekkor határozták el, hogy a poldert kerítő körgát magassága legyen egy méterrel magasabb, mint a környező terepszint. Végül a polder kiszárítása 1612-re készült el, a befektetők pedig egymás között elosztották a visszanyert területet. A polihisztor Leeghwater további polderek kiszárításában is részt vett, mint a Purmer, Schermer és Heerhugowaard polderek. Az 1600-as évek közepére a polderek víztelenítése általánossá vált a tengerszint illetve a folyók vízszintje alatti területeken. A tenger visszaszorítására tett erőfeszítéseket a haarlemi tengeri polder víztelenítésének példáján keresztül mutatjuk be. A lecsapolás módja hagyományosan a 6
