A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai / Vízkárelhárítás - 16. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Tengeri és folyami árvizek rövid története Hollandiában
1255. Az első árvízvédelmi tanács Megdöbbentően régen, 1255-ben alakult II. Vilmos Hollandia és Zeeland grófja vezetésével az első helyi árvízvédelmi tanács (amire a hollandok, mint demokratikus intézményrendszerre roppant büszkék) (https://www.dutchwatersector.com/our-history/). A korai gátak ekkor még kisméretű körgátak voltak, elsősorban a tengerár ellen épültek, és esetenként különálló gazdaságok létesítettek. Majd a XII. századtól már városok is, építettek gátakat, mint például Amsterdam vagy Rotterdam (az Amstel és Rotte folyók gátjairól van szó). Ezek a nyári időszakban kitartottak addig, míg a gabonát, főként a zabot és a lóbabot learatták, viszont a téli időszak erős áradásai sokszor elmosták őket. A középkorban az ilyen különálló gátakat a tengerpart mentén összefüggő gátvonallá kezdték alakítani, a védelem mellett jellemzően inkább a tengeri területeket szárazföldi területté alakították vissza. (NHV 2004) Csak lényegesen később az állami koordináció és a gazdasági potenciál javulása tudta a földműveseket és az akkor már kapcsolódó kereskedelmi és ipari vállalkozásokat a hatékony gátépítés érdekében összefogni, mint például az oldenburgi grófság esetében. 1400 körül az árvíz még nagyobb probléma volt a gyorsan növekvő és fejlődő ország számára. A tengervíz kicsapásával szemben egy másik probléma is jeletkezett, a felszín süllyedése. A terület egy nagy része olyan mélyre süllyedt, hogy a tenger és a folyó szintje alá került. Az Európai Unió legmélyebb természetes pontja a szárazföldön jelenleg Hollandiában van, -7 méter az átlagos tengerszint alatt. Az akkori idők egyik legnagyobb találmánya a szélmalmoknak a búza és a gabona őrlésén kívül más célra történő felhasználása volt. A szélmalmokkal szivattyúzták a vizet az elsüllyedt polderekből a gát fölött át a folyókba. Több mint száz évvel később szélmalmok már mindenhol üzemeltek az egész országban. Ez a találmány lehetővé tette, hogy az ország lakosságának egy része a tengerszint alatt élhessen. www.molens.nl/www.kinderdiik.com Kétségtelen tény, hogy a tengeri árvizeknél az áldozatok száma mintegy három nagyságrenddel magasabb volt, mint a folyami árvizeknél, de az ország belső területeit a folyami árvizek veszélyeztették. Az is tény, hogy kevesebb alkalommal veszélyeztettek a folyami árvizek, visszatekintve évszázadonként átlagosan egy-egy katasztrofális árvíz alakult ki a folyók mellett, de jelentős volt a mezőgazdasági termeléskiesés, nem is beszélve a humán veszteségekről és az elszegényedésről. A gátak építése részben igazodott a folyószabályozási elvek változásához, de 4
