A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
14. SZEKCIÓ - Balaton szekció - 4. Kravinszkaja Gabriella (KDTVIZIG) - Varga György 1 (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A Balaton új vízszint-szabályozási rendjének előzményei
3. A harmadik sokkhatás, Balaton átlagvízállása 38 cm és 125 cm (2012., 2013.) Az eddig mért legcsapadékosabb, ár-és bel-vízzel folyamatosan terhelt évet követően a csapadékösszeg 2011-ben érte el az észlelések kezdete óta rögzített legalacsonyabb értéket, 309 tómm-t. A vízháztartási elemek - emberi beavatkozástól mentes - integrált mutatója a természetes vízkészlet-változás 2011. évben újra negatív értéket ért el (-116 tómm). A következő 2012-es évet is aszály jellemezte, évi csapadékösszege (421 tómm) az észlelések kezdete óta rögzített második legalacsonyabb érték. A hozzáfolyás 2012-ben mindössze 236 tómm-t ért el, ami az észlelések kezdete óta a legalacsonyabb érték. A tó évi természetes vízkészlet-változása újra negatív lett, az észlelések kezdete óta (1921) immár hetedik alkalommal, és mind a hét év 2000-től jelentkezett. Ez egyértelműen a szélsőségek gyakoriságának és tartósságának fokozottabb jelenlétére utal. A természetes vízkészlet-változás jelentős és most már szignifikáns csökkenése a sekély tavakra egyébként is jellemző kiszolgáltatottság és sérülékenység állapotát tükrözi. A 2012 év szeptemberében a Balaton átlagvízállása (38 cm) 15 cm-re megközelítette a 2003-ban mért minimum értéket, amivel a szabályozási sáv alsó vonalát jelentősen alulmúlta (1. ábra). Az alacsony átlagvízállás következtében a tavon, nagy területeken és telepekben jelent meg a süllő hínár és a kanadai átok hínár. Utóbbi fájdalmas szúrásaival keserítette meg a fürdőzők nyaralását. Az egyetlen jó hír ebben az időszakban a tó vízminőségével volt kapcsolatban, miszerint egész évben a Balaton nyíltvizének minősítése a klorofill-a maximumok alapján a mezotróf tartományban volt, vagyis egyetlen minta sem haladta meg a 25 pg/1 értéket. Ezzel a tó elérte a folyamatos vizsgálatok óta tapasztalt legjobb vízminőséget. Az eddig mért legcsapadékosabb évet tehát újabb aszályos évek, majd az észlelések óta regisztrált legszárazabb év követte. Két év alatt, vízeresztések nélkül megint jelentősen lecsökkent a tó vízállása az alsó szabályozási szint alá. Tudatosult az érintettekben, hogy a Balaton természetes vízkészlet-változása fokozottan ki van téve az időjárás változékonyságának. Az extrém időjárás-változás legújabb példáira alig pár hónapot kellett csak várni, hisz a 2013. év januárban rendkívüli hószakadás érte a Dunántúlt (a Balaton vízgyűjtőn 20-50 cm körüli a hó vastagság). Majd március idusán rövid idő alatt lehullott 20 cm vastagságot meghaladó hómennyiség és szélviharokkal tűzdelt hófúvások érték az ország egészét, de különösen a nyugati felét (így a Balaton vízgyűjtőjét is). Magyarországon 3 napra megbénult a közlekedés, az elektromos és vízellátásban fennakadások keletkeztek, utak váltak napokra járhatatlanná, az ítéletidő miatt mintegy 300.000 ember került veszélybe. Ugyanakkora hóban tárolt vízkészleteknek köszönhetően a Balaton vízgyűjtő területe gyorsan átnedvesedett, visszatöltődött, a tó átlagvízállása (1. ábra) pedig fél év alatt meredek emelkedéssel újra túllépte a 125 cm-t. Ekkor azonban már a vízeresztések végrehajtása során a „120 cm-hez közelítő vízszinttartás” volt a cél. Megkezdődött a tóban történő többlet-tározás előkészítésének folyamata. 3.1 Intézkedések 1. Elkezdődik a magyar vízgazdálkodás stratégiájának, a Nemzeti Vízstratégia megírása, majd társadalmi egyeztetése és kormányhatározattal történő elfogadása (2017), ahol nevesítik a Balaton fentiekben részletezett problémáit és azok megoldási lehetőségeit: A Kvassay Jenő-terv (KJT) - a Nemzeti Vízstratégia -a magyar vízgazdálkodás 2030-ig terjedő keretstratégiája -2020-ig terjedő középtávú intézkedési terve.-A 38/2012. kormányrendelet értelmében (vízügyi) szakpolitikai stratégia. A Balatonra vonatkozóan az alábbiakat tartalmazza: 8
