A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
13. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 15. Szlabóczky Pál (Geokomplex Kft.): Az északalföldi Csörsz-Árok vízgazdálkodási értékelése
feljavulása nyomán, Kr.e. 4. évezredtől a korai neolitban, Mezopotámia felől olyan népvándorlás kezdődik, ami jelentős vízgazdálkodási, öntözési kultúrát hozott magával! Évezredes világtörténelmi tény, hogy a kedvező földrajzi élettereken napjainkig egymást váltják az építő-termelő és a rabló-megszálló nációk. Ez sejthető a magas kultúrájú és intelligenciájú békés, földműves neolit társadalom és a harcos, hódító fémes korszakok találkozásánál is! Nem véletlen, hogy a magyarországi neolit lelőhelyek a Tisza és mellékvizei mentén dominálnak, szemben a Duna-Tisza közével, a Duna mentével és a Dunántúllal. A terület benépesülése a holocén időkben zajlott le, amikor a jégkorszak után „kitavaszodott” 6000- 8000 évvel ezelőtt. (Rónai András 1985) „Hosszú időn át alakult ki és maradt meg ez a helyzet. A halász, vadász, pákász életmódnak ezek a területek nagyon megfeleltek. Ha csak a megismert régészeti leletek elterjedését nézzük, akkor a következő néhány ezer év gyérebb településre mutat. Sokkal kevesebb réz- és bronzkori emléket tártak fel eddig, mint késő kőkorszakit. ” Ez kiegészítendő azzal, hogy a neolitikum társadalma már földművelő és házi állat tartó! (8. ábra) 8.ábra Neolit lelőhelyek Magyarországon. Bácskay Erzsébet, 1980. Hidrometeorológiai értékelés. A kereken 4000 km2 -nyi vízgyűjtőről számítható lefolyás fajlagos alapérték napjainkra meghatározott tartomány alsó 2 1/s.km2 értékét véve figyelembe (az egykori nagyobb erdősültség, növényi fedettség miatt) kereken 250 millió m 3/ év adódik, ami valamivel több mint 10 %-os lefolyást jelent 600 mm/év esetén. A jelenidőszaki 600 mm/év csapadék átlagtól elérő holocénkori száraz (futóhomok) periódusokban 400 mm/év, csapadékos (kavics, fekete agyag) periódusokban 800 mm/év szélső átlagokat feltételezve, az 2.táblázatban szereplő hozamértékek is megközelítően ilyen irányban változnak. Az ároképítés időszakában minden bizonnyal feltételezhető hegység előtéri-síkvidéki erdőirtások jelentősen megnövelték a csapadék lefolyás fajlagos értékét és a hordalék szállítást is. Egy ittenitől finomabb hangolású vizsgálatnál ezt is figyelembe kellene venni. A holocénkori évezredes léptékű, jelentős klímaváltozású periódusokon belül természetesen olyan kisebb évszázados-évtizedes szélsőségek is adódtak, amelyek néhány emberöltő alatti kitapasztalásával, ezeket ellensúlyozó vízgazdálkodási munkálatokat generáltak. Tehát évente átlagosan fenti víztömeg ömlött a Csörsz-árok közel 2000 km2-nyi síkvidéki környezetére, elöntve a 500 km2-nyire becsült mélyebb fekvésű területeket. Beszivárgási és párolgási „veszteségeket” is figyelembe véve: 0,2 m átlagos döntési vízoszlop adódik, ami 1 m közeli mélyfekvésű területi szintkülönbségek esetén 0,1-0,5 m döntési mélységeket jelent, +- 50%-os hibával, tehát 75 cm-es maximumos vízmélységgel. A Csörsz-árok vízgyűjtőjéről számítható árvízi hozamértékeket az 2.táblázat foglalja össze. 14
