A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
13. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 15. Szlabóczky Pál (Geokomplex Kft.): Az északalföldi Csörsz-Árok vízgazdálkodási értékelése
Csiszolt kőeszköz és patics-törmelék Deflációs takarások Tölgy-2 3,8-2,5 Száraz, meleg Népvándorlás, földművelés, állattartás lakótelepek 87-89 Kultúrrétegek Antropogén Bükk-1 2,5-1,9 Száraz, meleg RÉZKOR 89-90 Áthalmozott IILmészkavicslencsék Kultúrrétegek Patak árvizek Antropogén Bükk-2. 1,9-0,8 Hűvös csapadékos BRONZKOR Fokozódó erdőirtás Kutató fúrások rétegsorában fontos „kilincs” lehet, hogy még a pleisztocén (würmi) üledékek „meleg” (sárga, vörösbarna) színűek, addig a holocén korú áthalmozott üledékek „hideg” színűek (szürke, föld színű). A holocén kavicsok apróbb szeműek rendezetlen fekvéssel, sötét színű iszappal keveredve, zavart rétegződéssel, de a biztos földtörténeti korolás csak radiológiai, pollen, továbbá mollusca vizsgálatok alapján lehetséges. Északmagyarországi mérnöki földmunkák során, vízfolyások mentén, a térszínt borító agyag (iszap) rétegek aljában gyakran találtunk archeológiái elemeket általában szórványosan, de néha rétegszerűen is. Ezek felhívják a figyelmet arra, hogy folyóvölgyeink ma már kiemeltebb helyzetű egykori árterein az őskortól a középkorig igen jelentős település-földrajzi, vízrajzi változások mentek végbe, és a Bükkalja, Sajó-Hemád völgy,e az akkori viszonyokhoz képest, sűrűn lakott terület lehetett. A néhány éve Aroktő-Tiszadorogma között végzett távlati vízkutatás fúrási és geofizikai szelvényeiben szembetűnőek a hullámos réteghatárok (medervándorlás, erózió) és a kavicsrétegek dél-nyugati (Tiszadorogma) irányú 5 %-os meredekségű lehajlása, ami a neolit végi, utáni lokális süllyedést igazolja. A hullámos réteghatárok miatt a fenti táblázat első oszlopában megadott értékek hibatartománya +- 5m. Mindent egybevetve a neolit kor végi, Ároktő-nyugati terepszint, a jelenlegitől (90mTf.) körülbelül 3-7 m-el, a bronzkori 1-3 m-el mélyebben lehetett, így a Négyes felőli 0,1 ezrelékes nagyságrendű csatornalejtés biztosított volt, ami megfelel a Tisza meder alföldi lejtésének. A pontosabb szintezés, kutató fúrások réteg mintáinak geokronológiai vizsgálatával biztosítható. Fontos, hogy aNyékládházi Kavics bánya osztályozójánál Szlabóczky Zsolt az 1970-es évek végén nagy mennyiségű víziszállítású, görgetett mezolit korú, avasi limnokvarcit anyagú kovaeszközt gyűjtött. A fentiekkel nem kívánunk a történészeti vitákba avatkozni, csak arra mutatunk rá, hogy a jelenkori civilizáció kezdetétől egymást követték az olyan száraz, illetve csapadékos évezredes periódusok, amelyek indokolhatták a nagytérségi vízgazdálkodási (belvíz és árvízvédelmi, illetve öntözési) földművek létesítését. Nyilvánvaló, hogy ez a klímaperiodicitás a fentiektől sűrűbb lehetett, akár néhány évtizedes (évszázados) szakaszokkal. Gyakorlati szemmel nézve, ezt a nagyszabású művet vízgazdálkodási céllal (is) csak erősen csapadékos holocén periódusban volt értelme megépíteni, ez a neolit és a bronz kor. A Lengyel-Tátráig húzódó hegyvidék és a Bánátig elterülő Alföld határvidéke olyan élettér optimumot jelentett, amit mindenkor elsődlegesen igyekeztek megszállni és használni az idevándorló népességek. Globális ismeretek alapján nyilvánvaló, hogy klimatikus, talajtani, vízjárási szempontokból, és az ezekből következő növény és állatvilág alapján, figyelembe véve a vulknoszeizmológiai események gyakoriságát és erősségét is, a Kárpát-Medence földünk egyik legkedvezőbb élettere, ezen belül is kiemelendő az észak-alföldi régió, ahol az öntözéses mezőgazdálkodás mindég nagy jelentőséggel bírt, a XIX.szd. óta hazánk egyik legjobb búzatermő térsége. A Kárpát-Medencén belül is a domborzati, vízrajzi, éghajlati, gazdálkodási és települési szempontból kiemelkedően kedvező vándorlási, vagy/és letelepedési zóna itt az Alföld északi részén, a 100 méteres tengerszint feletti szintvonal mentén búzódik. {Szlabóczky P 1996). Nem véletlen az sem, hogy a Kiskörei Víztározó elsődleges célját jelentő ötözési hálózatot egyik súlypontja, a Jászság volt. Az Észak-európai jégkorszak elmúlását követő Kárpát-Medencei élettér 13
