A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)

13. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 5. Kertész József (ÉDUVIZIG): A Rajkai (Trianoni) zsilip története

Az 1800-as évek második felében a folyamatosan feltöltődő meder miatt az árvízszintek is emelkedtek.

A Mosoni-Duna folyó első szabályozásai az árvizek kizárására törekedtek. 1886-ban a csúnyi mellékágból — ma Jónási ágból — történő rajkai kiágazástól, a felső 4 km hosszú szakaszán párhuzamművekkel határolt szabályos mederszűkítő műveket építettek. Mellette ekkor keletkezett a Rajkai (Libafarmi) holtág.

A Csallóköz és a Szigetköz falvainak életében ekkor még "be volt kalkulálva" a menetrendszerű árvíz, s a kis települések körtöltéseket építve védekeztek. Nem így a Rábaközben és Hanságon: ott már nagy felháborodást keltett 1876-ban, hogy hiába védték saját kiépített töltéseiket a Rábán, Rábcán és társain, mikor a hátuk mögül, a Mosoni-Dunán kicsapva érkezett a Duna árvize. Ezek az árvizek jelentős károkat okoztak Moson és Magyaróvár városok belterületein is. A Mosoni-Duna árvédelmi töltéseit ezután ugyan felemelték 200 m3/s vízhozam kivédésére, ám 1897-ben és 1899-ben is 288 m3 érkezett másodpercenként, s ugyanolyan károkat okozott, mint 1876-ban.

Ebben az időben a Mosoni-Duna vízenergia-felhasználási lehetősége is napirendre került. Ezek a tervek azonban nem valósultak meg. A lassú és körülményes beruházókra nem várva az FM elhatározta a Mosoni-Duna felső torkolatának elzárását.

Az 1899-ben a Földmívelésügyi m. kir. Minisztériumban Fekete Zsigmond műszaki tanácsos és Wehli Károly királyi mérnök javaslata alapján született javaslat a Mosoni-Duna árvízkapuval történő elzárására.

Ebben az időszakban döntés született a Duna folyam jobb parti, egységes árvízvédelmi védvonalának a kiépítésére Pozsony és Vének közötti szakaszon, és ezek a munkák hamarosan el