A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
9. SZEKCIÓ - Hidrológia - 7. Rácz Tibor (Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.): Közeli csapadékmérők rövid adatsorainak alkalmazása egy területet jellemző csapadékviszonyainak leírására. Példa az 1956.07.01-1967.03.31 közötti budapesti csapadékadatok felhasználásával
Rácz Tibor Közeli csapadékmérők rövid adatsorainak alkalmazása egy területet jellemző csapadékviszonyainak leírására. Példa az 1956.07.01-1967.03.31 közötti budapesti csapadékadatok felhasználásával. A vizsgálat célja Valamely terület csapadékviszonyainak számszerű bemutatása számos körülmény miatt alapvetően esetleges. A csapadék mérésének lényegében a mai napig szabatos, illetve szabatosnak tekintett eljárása valamely felszíni mérés. Az adatok az előbbi körülmény miatt valamely pontban mért csapadék idősor, vagy ezen idősor jellemző, illetve extrém értékeinek, statisztikájának formájában Jelennek meg. A csapadék az időjárási elemek között a legváltozékonyabb. Ennek oka alapvetően az, hogy a csapadék mennyiségét igen jelentős mértékben határozzák meg a nagycsapadékok, amelyek egy-egy jelentősebb zivatarhoz köthetők. A zivatarok területi kiterjedése néhány kilométer nagyságrendű, és a mozgásuk során leírt pályák esetében is csak az általuk érintett sávban hullhat jelentős csapadék. Ez különösen igaz az extrém nagycsapadékokra, amelyekeléggé ritkák, egy-egy mérőn történő észlelésük emiatt igen esetleges, csak igen hosszú időtáv során lenne mód arra, hogy statisztikai értelemben is megnyugtató esetszám álljon rendelkezésre a további elemzésekhez. Ez az időtáv hosszabb, mint a folyamatosnak tekinthető mérések megkezdése óta eltelt időszak (1870-es évektől). A hosszabb időtáv során ugyanakkor mai tudásunk szerint a klíma változása, ezzel a csapadékviszonyok változása is várható, amely a statisztikai paramétereket megváltoztathatja az idősor egyes résztartományaiban. A csapadékviszonyok alakulása messze nem pusztán tudományos kérdés, a mindennapok vagyonbiztonságára, a vízkárok kialakulására lényeges hatásuk van. A kérdés a vízmérnök számára úgy vetődik fel, hogy a meglevő rendszerek meddig és mennyire alkalmasak a jelen és a jövőben várható nagycsapadékok kezelésére, illetve a jövőben milyen rendszerekkel érdemes védekezni a csapadékok révén fenyegető vízkárokkal szemben. A dolgozat célja az, hogy bemutassa a kisebb kiterjedésű területek csapadékviszonyainak megismerésében a sűrű mérőhálózatok jelentős szerepét, valamint azt, hogy a sűrű mérőhálózaton már rendelkezésre álló adatok felhasználásával milyen eredmények és a csapadékviszonyokat illetően milyen megállapítások tehetők. A kérdés megválaszolására a Budapest területén 1956.07.01- 1967.03.31 időszakban mért adatok kerültek felhasználásra. Szemelvények a budapesti csapadékmérő hálózatok kialakulásának történetéből Budapest területén viszonylag hosszú idő óta számos csapadékmérő működik. E mérők és az ezeken folytatott mérések története oly mértékben nem összefüggő, hogy célszerűbb hálózatokról beszélni, akár az üzemeltető, akár a műszerezettség, akár az adatainak ismertsége, elérhetősége miatt. A szervezett csapadékészlelés kezdetét a XVIII. század vége óta rövid megszakítással a Várban, majd a Gellérthegyen, a csillagvizsgálóban, majd ismét a Várhegyen, napi összegek rögzítésével (Farkas, 1916). A szervezett mérések a Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Intézet megalakításával kezdődtek, amelyek - egyéb általános klimatológiai célok mellett - már 1871-ben kezdett szervezett csapadék adatgyűjtést Budapesten is. A csapadékmérő állomásuk eleinte a Várban, az Intézet székházában (több költözködésre is sor került), majd 1910-től a jelenlegi Kitaibel Pál utcai székházban működött (ma Belterület elnevezésű állomás). Egyebek mellett kifejezetten a zivatarok megfigyelését 1
