A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
3. SZEKCIÓ - Árvíz- és belvízvédelem / Vízkárelhárítás - 24. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Gátszakadások statisztikája Hollandiában
Gátszakadások statisztikája Hollandiában Dr. Nagy László BME Geotechnika és Mémökgeológia Tanszék (E-mail: lacinagydr@gmail.com) ELŐSZÓ Az árvízvédelem hagyományos eszköze az árvízvédelmi gát építése. A legöregebb gát Hollandiában, amiről tudunk, mintegy 2000 éves, a fríz Peins község mellett található. A gátak tönkremenetele a régmúlt időkben egy gyakrabban előforduló esemény volt. A végrehajtott preventív intézkedések eredményeként manapság a gátszakadás lényegesen ritkábban, de nagyobb katasztrófaként jelentkezik. Jelen közleményben elsősorban a Hollandiában bekövetkezett gátszakadások, tönkremeneteli mechanizmusok kerülnek összehasonlításra. Annak ellenére, hogy sokszor büszkén meséljük azt, hogy a magyarok által kialakított árvízvédelmi rendszerhez csak a holland mérhető Európában, azt kell mondani, hogy sok tekintetben elmaradásban vagyunk. Jelen közlemény a gátszakadások statisztikai elemzésével foglalkozik, nem szétválasztva a folyami és tengeri árvizeket, de így is lehetőség nyílik a Kárpát-medence gátszakadásaival történő összehasonlításra (Nagy 2018) alapján. BEVEZETÉS A Németalföldet évezredek óta sújtják az áradások, különösen sok áldozattal járt, amikor az Északi-tengeri szél által felkorbácsolt hullámok döntötték a sík és sok esetben mély területet. Ezen árvizek hatása a tízezrekben mérhető áldozatok száma, dűne- és sziget-szakadások valamint évszázadokig tartó elöntések jellemezték. Lényegesen kevesebb publikáció jelenik meg azonban a folyami árvizekkel kapcsolatban Hollandiában. A korai gátak kisméretű körgátak voltak, melyeket elsősorban a tengerár ellen építettek a különálló gazdaságok, kisebb települések. Az első folyami gátak a torkolat környékén készültek abból a megfontolásból, hogy a tengeri árvíz ne a visszaduzzasztott folyón keresztül okozzon áradást. Majd a XII. századtól már városok is építettek gátakat, mint például Amsterdam vagy Rotterdam, ahogy a nevükben is benne van, az Amstel és Rotte folyók gátjairól van szó. (NHV 2004) Markáns növekedés a lakosság lélekszámában 1000 környékén kezdődött. 1100 környékén már egyre több gátat emlegetnek a források. Az Omringdijk egy 120 kilométer hosszú körgát, mellyel egy nagy biztonságos életteret hoztak létre a Nyugat-Fríz területen. Ez a gát szintén a tenger kiöntése ellen épült, ma is látható, és öt napos az a séta, amivel az egész gát bejárható. 1400 körül az árvíz még nagyobb probléma volt a gyorsan növekvő és fejlődő Hollandia számára. Különleges problémát jelentett ezekben az időkben a terepszint süllyedése. A tengerrel párhuzamos területek egy nagy része a folyamatos süllyedés hatására a tenger és a folyó szintje alá került. Évszázadokon át Hollandia számított a gátépítés példaképének, mert azokban az időkben a gátépítés volt a legjobb elérhető módszer. A gátak azonban sok esetben nem elégítették ki műszaki jellemzőik alapján a természet által elvárt igényeket, akadozott a fenntartásuk, elmaradt esetenként a gátszakadás megnyílásának betömeszelése, stb. Ezekről az
