A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

3. SZEKCIÓ - Árvíz- és belvízvédelem / Vízkárelhárítás - 24. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Gátszakadások statisztikája Hollandiában

eseményekről tanúskodik az az 1735 gátszakadás, ami az 1134 és 2006 közötti időszakban kialakult a mai Hollandia területén.

Az ezer évnél is hosszabb időre visszatekintő Holland árvízvédelem ismeretei a történelmi gátszakadásokkal kapcsolatban több pilléren nyugszanak. Ezen katasztrofális árvízi események megőrzésének egyik módja a festményeken történő ábrázolás. A részletgazdag ábrázolásukról híres németalföldi festők sok árvizet és sok gátszakadást megörökítettek. Ezen képek tanulmányozása akkor is, ha egy részük csak a képzelet szüleménye, külön műszaki élményt jelentenek. Azokban az időkben, amikor csak a festmények voltak képesek megörökíteni az árvizet és annak következményét a pusztítást, kétségkívül jelenthette a távolabbi országrészek, más országok számára a megismerést. így aztán relatíve sok festményen, képen láthatóak árvízi jelenetek, illetve gátszakadások, sőt még árvízvédekezés is. Ilyen képek jelen közleményben az 1., 6.-10. és 12. számúak.

1. kép Az 1421. évi Szent Erzsébet-napi gátszakadás és árvíz látomása ismeretlen németalföldi festőtől 1490-1495 közötti időből. A kép részlete a gátszakadást és a szétterülő vizet is mutatja.

Az árvízvédelmi gátak szakadásának másik fennmaradt tanúja a gátszakadáskor keletkezett kopolya, illetve a töltés helyreállításánál a földmű nyomvonalazása. A kopolya meglétére sok helyen találunk példát Hollandiában. Ezek egy része légi felvételeken, űrfelvételek alapján értékelhető. A 2. - 4. képek hollandiai gátszakadások után visszamaradt kopolyákat (hollandul kőik) illetve a kopolya elkerülésével megépített árvízvédelmi gátakat mutatnak. A fényképek és űrfelvételek lehetővé teszik a gátszakadások méretének felmérését, azok jellemző méreteinek meghatározását.

Egy többször átszakadt gát a Diefdijk (Schoonrewoerd mellett) mely közel észak-dél irányú, mintegy félúton Utrecht és Tilburg között messze a folyóktól, mintegy merőlegesen köti össze a Lek és a Linge (a középkorban még jelentős Rajna-ág volt) folyókat. Építésének célja a folyó felsőbb helyén keletkezett gátszakadásokból kiömlött víz megállítása volt. A gát 1284- ben épült, utána többször magasították és erősítették. Sokszor megállította a Rajna és a Maas kiömlött árvizét, hogy megelőzze dél-nyugat Hollandia elöntését. A Keleti oldalán lévő területet a gát gyakorlatilag ’’vízbefolytotta”, elnéptelenedett, de a nyugati oldalán lévőket, mint például a legközelebbi települést Leerdamot, megóvta. így építésének célját elérte, de nem minden alkalommal. Néhányszor a víz ezt a gátat is áttörte. Az utolsó ilyen alkalom 1573-ban volt. A szakadás helyén hatalmas kopolya keletkezett és a gátat új nyomvonalon