A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

12. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 13. Dr. Vadászi Marianna (ME - Alkalmazott Földtudományi Kutató Intézet) - Bitay Endre (VIKUV Zrt.): Termálkútfúrás története Magyarországon

béléscsővel oldotta meg. A kút adatainak tudományos értékelése kapcsán megállapította többek között, hogy Harkányban a több egymás fölötti víztároló között összefüggés van és az alsó rétegből a felsőbe nyomul a hévíz, vagyis a mélyben vízmozgással kell számolni. Harkányban elért sikere nyomán nemcsak e fürdőnek adott máig ható távlatokat, de önmaga számára is országos elismerést vívott ki. Mindaz, ami e munkához kapcsolódott, életét egyszer s mindenkorra a hidrogeológia irányába is terelte. Arra a következtetésre jutott, hogy a budai hegység felépítésében résztvevő kőzetek közül a szerkezeti tagoltságú triász mészkő és dolomit, valamint a felső eocén mészkő egyaránt alkalmas hévíznyerésre.

További kiemelkedő munkái: a margitszigeti kút lemélyítése (1866-67), amellyel összefügg a főváros földtani viszonyainak tanulmányozása. 1868-ban kezdte meg a városligeti kút fúrását. A két évre tervezett fúrás mintegy 10 évig tartott, a fúrás során számos nehézséggel kellett megküzdenie. Zsigmondy elképzelése, ami szerint a budai hévízforrások keleti irányban a pesti területen nagy mélységben folytatódnak, beigazolódott. 10 év kitartó munkájának eredményeként 1877 júniusában elérték a termálvízbázis határát. Négy hónap alatt főleg kézi erővel 41 m mélyre ástak. 1872 januárjában már 202 m mélyre jutottak, majd újabb két év elteltével zöld és szürke agyagot harántoltak 415 m mélységben. A munka nehezen ment, többször eltört a fúróhegy, behorpadt, beszorult a cső. 580 m mélyen elérték a kiscelli agyagot, ami a cél végét sejtette a fúró vállalkozónak. Azonban a cél még váratott magára, hiszen újabb négy évig, még négyszáz métert kellett fúrni. 1878 januárjáig, 970 m mélységig folyt a kút kialakítása. A kútból 831 liter/perc hozammal, 74 fokos hőmérséklettel előtörő vizet csatornán a Dunába vezették. Zsigmondy fúróberendezése egy 8 LE-s, fekvő gőzgéppel hajtott, szabad eséses, német fúróberendezés volt, Fávia-féle ejtőkészülékkel. Ezzel a berendezéssel mélyítette le 916,5 m-ig a városligeti fúrást, melynek falát sok csőrakattal biztosította. A kezdő béléscsőnek a felső, laza rétegek kiiktatása céljából 17 m-ig való lerakása után 916,5 m-ig még tíz béléscsőrakatott épített be. Az utolsó - 182 mm-es - termelőcsőrakatot kombinálta 182/142 mm átmérőjű vörösfenyő béléscsővel. Szakmai tudásának érdemeit képviselik az alcsúti, jászapáti, lipiki, buzási, ránkherlányi, herkulesfürdői fúrások. Nevéhez fűződik a petrozsényi, gazdag, 729,6 m mélységű széntelepet felfedező munkája. Szakmai tapasztalatait, bányászati, földtani és hidrológiai ismereteit számos tanulmányban tálja fel, a Földtani és Természettudományi Közlöny, valamint a Bányászati és Kohászati Lapok olvasóinak. 1876-tól unokaöccsét bízza meg a kutak kivitelezésével, tevékenysége bányászati és kútfúrási szakvéleményezésben merül ki.

2. 50 év szünet után az első világháború utáni években, ún. „kincstári”

szénhidrogénkutató fúrások

A Zsigmondy cég mellett az 1900-as években Steiner Miksa alapított „Mélyfúró Vállalaf’-ot, majd 1908-ban alakult meg a Lapp Henrik féle részvénytársaság, „mélyfúrások eszközlésére”. Említésre méltó még Mazalán Pál mélyfúrási vállalkozó, és a Hollman cég. Külön említést érdemel Fonó Miklós Gép- Bányaberendezés és Fúrószerszám Gyára Rt., amely a hazai fúrós cégek fő szerszámgyártója volt. Az 1930-as években sok magánvállalkozó növelte a kútfúrással foglalkozók számát. A már említett családi vállalkozások mellett dolgoztak a Jenei testvérek, Baki és társa (Kaba), Hörömpő Ernő (Cegléd), Kalomosnit és társa (Budapest), valamint Leféber és társa (Budapest).

Az első világháború idejéig a gáz- és kőolaj feltárás céljából lemélyített kutatófúrások a mai Magyarország területén kívül estek. Böck Hugó javaslatára a Pénzügyminisztérium vezetői