A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

12. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 13. Dr. Vadászi Marianna (ME - Alkalmazott Földtudományi Kutató Intézet) - Bitay Endre (VIKUV Zrt.): Termálkútfúrás története Magyarországon

forgatták a fúrórudazatot, így az 20-30 leejtés után az eredeti irányba fordult vissza. A kút egyébként 8 m-ig téglával, alatta kb. 14 m-ig vörösfenyőből készült facsővel volt bélelve. A falazott kútba feltételezhetően újabb javítása során betongyűrűket helyeztek el a víztermelés biztosítása érdekében. A felső betongyűrű oldalán még jól látható a pozitív víz kiáramlását biztosító kifolyó csonk. Sajnos a későbbiek folyamán a kutat kővel teledobálták, a víztermelés már évek óta leállt.

1825-1830 évek között eltelt időszakban sem jártak sikerrel. A Steller Jakab által tervezett és Zophál Mihály vezetett fúrás Pesten a Király utcai Orczy-féle házban, a 192,4 m-es mélységével is meddőnek bizonyult.

Székesfehérváron Berghoffer Márton tevékenységének idején, 1830-34 években négy kutat fúrt, melyekből jó minőségű vizet nyertek. 1832-ben az ismert bécsi fúrómester, Berghoffer Csórón, a Szőgyény kastély déli oldalán hat hónap munkája után 39,8 m talpmélységgel elérte a víztestet. 1833. október 4-én Heinrich János 32 hónap folyamatos fúrás során 150 m mélységben hozta létre artézi kútját.

Az 1833-1840-es évek közötti időben az ország különböző helyein, a különböző mélységű fúrások is eredménytelennek bizonyultak, pl. Kaposvár, Győr, Jászberény városokban. Az Alföld területén a jó minőségű ivóvíz hiányában szenvedtek, elsőként Debrecen városban kezdeményezték a vízellátás problémájának megoldását. Eredményeként 1840-1859-es években hét sikeres fúrást létesítettek. A következő években Bürgermeister Antal kútmester vezetésével Székesfehérváron további négy 46-58 m-es szivattyús kutat készítettek. A sort Nyíregyháza folytatta három 48-50 m mélységű kútjaival.

Említésre méltó a kútfúrási tevékenység szakirodalomban való megjelenése is. Az első magyar nyelven megfogalmazott tanulmány id. Derczeni Dercsényi József munkájának eredménye. A Magyar Tudóstársaság által kiadott Tudománytár kötetében jelent meg 1836- ban. Az írás a geotermikus gradiens kérdését is tárgyalja. A MTA pályázatának keretei között született meg A két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdő intézetei című balneológiái tankönyv. írója Török József debreceni főiskolai tanár. Itt kell megemlíteni Zsigmondy Vilmos bányamérnök nevét. 1865-ben jelenik meg az első magyar nyelvű bányászati szakkönyve, melyben részletesen foglalkozik az artézi kutak létesítésével, hévizek feltárásával. Böckh János elismerő szavait idézve: „Nem mintha Zsigmondy előtt nem tetettek volna nálunk is mar ez irányban, hol eredménnyel párosult, hol eredménytelen kísérletek, de oly határozott alakban, mint azt Zsigmondy teszi, tudtommal előtte nem mutatkozott hazánkban e fontos ügyben senki. ”

A hazai artézi kutak készítéséhez szükséges első és elengedhetetlen lépés megtétele szokatlan módon történt. Nem törvényhozás, nem kormányintézkedés és nem is a Tisza árterületének mentesítése oldotta meg a vízgondokat. Egyetlen ember, Zsigmondy Vilmos találékonysága, kísérletezési kedve, szívós kitartása nyitotta meg a kútfúrás fejlődésének útját. Új és hasznos tant hirdetett arról, hogyan lehet föld alól nagy mennyiségben jó vizet előteremteni. Nemcsak hirdette, de meg is valósította, példát mutatott, sőt tudományosan is megalapozta tanítását. O az első fúrómérnök - vagy ahogy magát nevezte „fúrász” -, akinek nagy sikerei új korszakot jelentettek nemcsak a hazai, de az európai mélyfúrások történetében is. Nemcsak tervezte és kivitelezte a fúrásokat, hanem azokat földtanilag is értékelte, ezzel is elősegítette a Kárpátmedence földtani fejlődéstörténetének megismerését.

Első nagyobb hazai munkája a Harkányi hévízkút. 1865 nyarán egy 34 m-es próbafúrással igazolta feltevését, miszerint az itt feltárható mezozoós mészkő nagy mennyiségű meleg vizet tárol. A próbafúrás alapján megrendelt hévízkút hazánk első hévízkútja. 42 nap alatt elkészült a 37,77 m-es mélységű kút. 249 m3/nap 62,5 °C hőmérsékletű vizet adott, éghető gáz kíséretében. A rendkívül agresszív víz kitermelését Zsigmondy kettős falú vörösfenyő