A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
10. SZEKCIÓ - A hidrogeológia és mérnökgeológia időszerű feladatai - 3. Garamvölgyi-Dankó Erika - Barabás Imre (KÖTIVIZIG): A tiszasülyi Kolopfürdő története (1893-1945.
érdeklődött iránta az Országos Közegészségügyi Tanács, a Munkás Pénztár és a Vöröskereszt Egyesület, sőt, kipróbálását ajánlották a Hadparancsnokságnak is a beteg katonák gyógyítására. 1915-ben - már a nagy háború idején - egy transzportot ki is utaltak ide, a felügyeletet pedig a szolnoki kerületi parancsnokságra bízták. Némák százados egy törzsorvos kíséretében tartott itt helyszíni szemlét, majd 300 katona részére javasolták a fürdő igénybevételét. Volt azonban egy jelentős megoldandó gond is: a létesítmény jobb megközelítéséhez szükség lett volna 3km kövesút kiépítésére, mert a meglevő dűlőút esős időben alig volt járható. Megtekintette a helyet gróf Szapáry György volt főispán is a Vöröskereszt megbízásából, és jelentésében szintén járhatatlan útviszonyokról nyilatkozott. Végess Ilona harmadik éves orvosnövendék 1918. február 10-én levelet írt az ügyben a főispánnak: „Ez a Kolopfürdőn keresztül vezetendő kövesút annyi sok tiszasidyi és kőtelki lakosnak is érdeke, így többek között a Schwarcz-féle kisgazdák, VaJlyon telepeseken kivid sok tanyai lakos anyagi fejlődésének feltétele... Főispán úr annyiszor tapasztalt jóindulata bátorít fel, hogy jelen kérésemet előadjam, mert az a hitem, hogy ha a Főispán úr kezébe veszi az ügyet, a legrövidebb idő alatt létesül az annyira szükséges kövesút Aztán a háború vége felé már a kövesút hiánya volt a Végess család legkisebb gondja. A fürdőtelep először a Vöröskereszt kórház kisegítő kórháza lett, majd jött a vörös uralom, mely alatt a régi iratok szerint a tulajdonosoknak menekülniük kellett kolopi otthonukból. A történet folytatódása magától értetődő lett: „a kommunista csőcselék az elárvidt fürdőt kirabolta s értékes felszerelését elpusztította. ” De még ez is kevés volt ahhoz képest, ami a román megszállás után következett: a vörösök által megkímélt létesítményeket Nicolescu tábornok itt állomásozó 35.000 embere végleg megsemmisítette. A fürdő parkjának 20-25 éves fáit, melyeket a szikes talajon nagy küzdelemmel neveltek fel, megtizedelték. Vandalizmusok még arra is kiterjedt, hogy a vidék egyetlen jó vizűnek mondott artézi kútját tönkretegyék. A helyzet felemésztette a Végess család vagyonát, de nem kívánták feladni az álmaikat, ezért 1927. február 8-án özvegy Végess Sándorné több családtaggal együtt levelet írt Vass József magyar királyi népjóléti miniszternek Budapestre: „Kegyelmes Uram! Alulírottak azon alázatos kéréssel fordulunk Nagyméltóságod elé, hogy a román megszállás következtében elpusztított és teljesen kifosztott Kolop fürdő újból való felépítését állami kártalanítás vagy kamatmentes kölcsön útján, annak közérdekű voltánál fog\>a megvalósítani kegyeskedjék... Legyen szabad remélnünk, hogy Nagyméltóságod Alföldünk ezen egyetlen nagy értékű gyógyhelyét közérdekűnek minősíti, és rövidesen elrendeli annak felépítését. Érveink: 1. Kolopfürdő gyógyfaktorai már külföldön is jól ismertek. 2. az International Socielity of Medical Hydrology-nak vezetője D. T Fox és több angol orvos dr. Végess Róza előtt úgy nyilatkozott, hogy 1928-ban Magyarországra jönnek és reményeik szerint Kolopfürdőt már felépítve találják. 3. A Nemzetközi Orvosnők Egyesülete a prágai kongresszuson reményét fejezte ki Végess doktornőnek, hogy 1928-ban Kolopfürdőre látogatnak és ott működő gyógy-tevékenységet láthatnak. A fentiek alapján kérjük tehát Nagyméltóságodat, hogy az ez évi költség\>etésből 1 millió pengőt kamatmentes kölcsönként kiutalni szíveskedjen. ” 16
