A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai - 11. Hoszták Ferenc - Petrucz Andrea (FETIVIZIG): A FETIVIZIG 2014-2020 időszak kiemelt vízkárelhárítási projektjei
LNV+54) 2000. IV. Tisza, Szamos, Bodrog, Kraszna, Lónyayfőcsat. V.namény 882 cm, Tiszabercel 882 cm (LNV+4 cm), Lónyay-fcs. Kótaj 899 (LNV+39), Bodrog Felső-berecki 783 cm (LNV+36), Sárospatak 737 cm (LNV+51), Tokaj 928 cm (LNV+34) 1999. november-2000. március időszakban a sokévi csapadékátlaghoz viszonyítva vízgyűjtőnként 40-190 ímn csapadék többlet hullott. A hegyvidéki vízgyűjtőrészeken jelentős volt a hóvízkészlet. A hóolvadás és a csapadék hatására az addigi legnagyobb vízszintet elérő illetve megközelítő árhullám vonult le. A tartósság is rendkívüli volt. Hosszan tartó sikeres védekezés. 2001. III. Tisza Tiszabecs 736 cm (LNV+11 cm), Tivadar 1014 cm (LNV+56), V.namény 943 cm (LNV+18), Záhony 758 cm (1888. évi LNV +7). Dombrád 818 cm (LNV-72) A csapadék területi átlaga a Felső-Tiszán március 3-5-én 124 ímn (helyenként 200-260 ímn). Töltésszakadások, elöntések Kárpátalján. A víz a Batár töltésén átfolyt magyar területre, 35 knf-t elöntve. A Túr bal parti töltésén gátszakadás; víz alá került 40 km2. A Tisza jobb parti töltés Tarpa- Tivadar között két gátszakadás, 120-140 millió m3 víz folyt ki, 250 km2 területre, 20 település 11 200 lakóját kitelepítik. 42.000 m nyúlgát épült. Átvágják a 41-es utat. 2006. IV. Tisza, Bodrog V.namény 825 cm, Tokaj 892 cm/50 óra (LNV-36 cm), Bodrog Felsőberecki 774 cin, Sárospatak 733 cm/30 óra A 2000. évi LNV-t közelítő tartós árhullám. A FETIVIZIG területén február 21. és május 10. között 274 km hosszban III. fok, 141 km II. fok, 126 km I. fok. 2010. V-VI. Tisza, Szamos, Kraszna, Bodrog V.namény 742 cin, Dombrád 701 cm, Bodrog Felsőberecki 755 cm A Zsófia (május 15-18.) és az Angéla ciklonok (május 31-június 4.) hatására rendkívüli csapadékmennyiség hullott. A Tisza mellékvizei közül szinte mindegyiken árhullámok vonultak le. V. A beruházással érintett árvízvédelmi töltések fejlesztésének eddigi lépései és a jelenlegi kiépítettség (meglévő állapot) A védtöltések mai nagyságukban az egyes rendkívüli méretű árvizek után alakultak ki. A XVIII. század közepén a Tisza bal partján önkéntes községi erőkkel épültek egyes össze nem függő alacsony gátszakaszok, melyek elsősorban a part menti belsőségek (települési belterületek) védelmét szolgálták. Az 1770-74 között háromszor megismételt töltésépítésre vonatkozó helytartótanácsi rendeletek hatására az addig nem összefüggő gátakat Tiszabecstől Szatmárcsekéig összekapcsolták. Ezek a töltések átlag 2,8 m magasak és 5,5-6,0 m talpszélességűek voltak, gyenge méreteikkel a közepes árvizek ellen is csak alig nyújtottak biztonságot. Az árvízvédelmi töltések tervszerű építése és karbantartása 1846-ban vette kezdetét. A korábban megépült töltésszakaszok, melyek kisebb területek védelmét szolgálták, vagy beilleszkedtek a rendszer egészét védő új töltésvonalba, vagy elbontásra kerültek. 1849-ig Tarpáig, 1860-ig Tarpa és Mátyus között készült el a védtöltés. A töltések méretei általában az akkor kialakult és elfogadott mérethez igazodtak, vagy az építést megelőző, illetve közben bekövetkezett legnagyobb árvizek alapján határozták meg. A beregi öblözet töltésépítésénél az 1855. évi árvízszintet vették mértékadóul. A töltés vonalvezetését lehetőleg a folyóval párhuzamosan jelölték ki úgy, hogy a holt-medrek a hullámtéren maradjanak. 1869-ben az addig észlelt árvizeket meghaladó magas víz vonult le a Tiszán. A töltést Jánd-Gulács határában 8,0 km hosszban meghágta, majd elszakította 6
