A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
1. SZEKCIÓ - Hidrológia - 4. Dr. Kovács Péter (KDVVIZIG): Az utolsó busincei vízhozammérés, avagy Nógrádszakál állomás vízhozammérési problémái
Az utolsó busincei vízhozammérés, avagy Nógrádszakál állomás vízhozammérési problémái Dr. Kovács Péter Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság 1. Bevezetés Az Ipoly völgye a magyar-szlovák határszakaszon egymástól eróziós küszöbökkel elválasztott medencék sorozatából épül fel. Ez azt jelenti, hogy a nagyvízi meder szélességében a domborzati viszonyok változatossága miatt nagyságrendi különbségek alakulnak ki az egyes folyószakaszok között. A keretező hegyvonulatok összesen öt, a völgyet hosszában tagoló szűkületet hoztak létre, melyek között szélesebb medencék sorozata helyezkedik el, melyek közül a töltésezetlen részeken a vízfolyás széles hullámtereken kanyarogva, szabadon alakítja medrét. Az Ipoly nógrádszakáli vízmércéje éppen az egyik ilyen szűkület, a Rárósi, folyásirány szerinti alsó végénél helyezkedik el. Olyan mederszakaszon, ahol a magyar oldalon a bal part jóval magasabb, míg a jobb parti szlovák területek alacsonyabb szinten helyezkednek el. Ennek megfelelően a magyar oldalra nem lépnek ki a nagyvizek, míg árvízkor Szlovákia felé a vízmérce szelvényében már száz-százötven méter szélességben vízjárta hullámtér alakul ki. Ennek következtében a vízmérce környezetében nincs lehetőség nagyvízi vízhozammérésre, de a mély meder miatt kis- és középvízi mérésekre is alkalmatlan a helyszín. A dolgozatban sor kerül ezen mérési problémák áttekintésére, az ezekből következő nagyszámú vízhozammérő helyek áttekintésére, különös tekintettel az árvízi vízhozammérések problémakörére. Utóbbi témakör nemcsak a mérési adatszükséglet miatt különleges, hanem abban is, hogy korábban mintegy tíz évig a Nógrádszakálhoz tartozó nagyvízi vízhozamok mérése a széles hullámteret keresztező, Szlovákia felé vezető Nógrádszakál-Busince-nagykürtösi vasútvonal hídjairól és átereszeiről történt. Mivel ez a mérés a mérőcsoportnak mintegy 2,5 kilométer hosszan a sínek közötti mozogását igényelte, különleges biztonsági intézkedéseket és egyedi eszközök kialakítását tette szükségessé, amely által a mérés hazai viszonylatban egyedülállónak számít. Mivel az utóbbi években új hidak épültek az Ipoly magyar-szlovák határszakaszán, napjainkban már nem a vasútvonal mentén zajlik a nagyvízi vízhozammérés. A dolgozat megszületésének apropóját a 2016. október 24-én megtartott, a KDVVIZIG Vízrajzi Csoportja történetében minden valószínűség szerint az utolsó, a busincei vasútvonal menti vízhozammérés adta, amelyet az új és a régi helyszíneken végzett összehasonlító mérés, valamint tapasztslatszerzés céljára szerveztünk meg. 2. Az Ipoly vízgyűjtőterületének bemutatása Az Ipoly vízgyűjtőterülete a Kárpát-medence északi részén, a Kárpátok belső vonulatainak déli oldalán helyezkedik el. A folyó a Gömör-szepesi-Erchegységben, a Vepor-hegység délkeleti lejtőin ered, 1025 m tengerszint feletti magasságban. Hossza 215 km, vízgyűjtőterületének kiterjedése 5108 km2 (7. ábra). (KOVÁCS P. 2013)
