A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)

1. SZEKCIÓ - Hidrológia - 4. Dr. Kovács Péter (KDVVIZIG): Az utolsó busincei vízhozammérés, avagy Nógrádszakál állomás vízhozammérési problémái

1. ábra: Az Ipoly vízgyűjtőterülete

2.1 Domborzati viszonyok

Az Ipoly vízgyűjtőterületét - melyen körülbelül 2/3-1/3 arányban osztozik Szlovákia és Magyarország - alapvetően az Északnyugati-Kárpátok belső vonulatai és a közéjük ékelődő folyóvölgyek és medencék sorozatai alkotják. Szlovákiában a Selmeci-körhegység (Korponaifennsík, Osztrovszki-hegység, Jávoros, Selmeci-hegység) és a Gömör-szepesi-Érchegység (Vepor) vonulatai húzódnak, hazánk területén pedig az Északi-középhegység nyugati tagjai (Börzsöny, Cserhát) helyezkednek el.

A két hegyvonulat között alakult ki az egymástól eróziós küszöbökkel elválasztott medencék sorozatából felépülő Ipoly-völgy. Ilyen, a völgyet hosszában tagoló szűkület található Ipolydamásdnál, Ipolyvisknél (Vyskovce), Ipolyságnál (Sahy), Hugyagnál és Rárósnál is. Közöttük kiszélesedő medencék sorozata helyezkedik el (Losonci-, Szécsényi-, Balassagyarmati- és Honti-medence), melyekben a vízfolyás széles hullámtereken kanyarogva, szabadon alakítja medrét. Ezeken a területeken az Ipoly völgyét sokfelé folyóteraszok, az évezredek alatt kialakult hordaléklépcsők szegélyezik. (Kovács P. 2013)