A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
10. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 15. Dr. Szakál Tamás (SZE): Wittmann Antal emlékezete és a Magyaróvári Akadémia megszületése
A legjelentősebb vízügyi szakember, aki a magyaróvári Akadémián végzett, Kvassay Jenő volt. A XIX. század végi vízügyi rendezésekben és vízgazdálkodási tevékenységek irányításában döntő szerepe volt. Körülbelül másfél millió kh. terület belvízrendezésében és lecsapolásában vett részt közvetlenül, vagy munkatársai révén 1879 és 1918 között. Középiskolai tanulmányait Győrben folytatta, ezután a híres budapesti, akkoriban József Nádor Műegyetem néven működő intézményben szerzett mérnöki képesítést. Jó eredményeinek köszönhetően ösztöndíjjal került a magyaróvári Akadémiára. Tanulmányait az akkor Óváron oktató kiváló tanári gárda, „az Óvári Nagy Tanári Kari’hallgatójaként végezte. Ezután egy évre külföldre ment szintén ösztöndíjjal további tapasztalatokat szerezni, járt Franciaországban, Svájcban, Németországban és Olaszországban is, ahol az öntözés, lecsapolás és talajjavítás lehetőségeit vizsgálta. Ez alatt az egy év alatt megismerte a kor leghíresebb vízügyi szakembereinek alkotásait, és a párizsi „École des Ponts et Chausséeson” vízépítési tanulmányokat végzett. Miután hazatért, Temesváron, a Béga-csatorna hivatalnál dolgozott. Ezután megbízták a hazai talajjavítás lehetőségeivel foglalkozó mérnöki szolgálat felállításával, ami nagy lehetőséget jelentett a mindössze 27 éves, világlátott és művelt mérnöknek. Kvassay tisztségei és jelentősége a hazai vízgazdálkodás területén Kvassay 1878-ban Trefort Ágoston kinevezése által kultúrmérnökké vált, 1880-ban állt az Országos Kultúrmérnöki Hivatal élére, melyet maga szervezett meg, kezdetben osztálytanácsosi minőségben. 1884-ben a halászati ügyek is a szervezet alá kerültek, amely a feladatkörök bővülését és az 1888-as alapítású Országos Halászati Felügyelőség ellenőrzését is jelentette, szakmai szempontból pedig a tógazdaságok tervezése és létesítése is a feladatukká vált. 1891-ben újabb szervezetet bíztak meg vezetésével, az akkor létrejött Földművelésügyi Minisztérium alá tartozó Országos Vízépítészeti Hivatalának vezetője lett. Ezzel párhuzamosan az Országos Kultúrmérnöki Hivatal feladatait a kultúrmérnöki osztály vette át. 1899-ben az osztályból Országos Vízépítési Igazgatóság lett, amely 1900-ben műszaki főosztálya lett a Földművelési Minisztériumnak. A kultúrmérnöki ügyeket pedig az ezen a szervezeten belül maradó kultúrmérnöki osztály vitte tovább. A változtatások lebonyolítója és vezetője végig Kvassay Jenő maradt, amely hihetetlen tekintélyét és megbecsültségét mutatja. (Németh A., 2008) Kralovánszky P. és Ligetvári F. (2009) könyvéből megérthetjük Kvassay Jenő jelentőségét a hazai vízgazdálkodás újszerű megközelítésének kialakulásában. Kvassay lényeges
