A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)

10. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 14. Dr. Szakál Tamás (SZE): Kvassay Jenő emlékezete és kapcsolata a Magyaróvári Akadémiával

Óvár helyzete Wittmann idején

l.ábra: Wittmann Antal forrás: közt érkép, hu

Óvár földrajzi helyzete és megközelítése nehézkes volt a XIX.sz. elején, mikor Wittman Antal Teschenből ide költözött. A Fertő és a Lajta közötti területek szinte egész egész évben vízzel voltak borítva, sokszor még nyáron is. A közlekedés ezért körülményes volt, mert ugyan földrajzilag kedvező helyen volt, mindössze négy óra szekérútra Pozsonytól és Győrtől is, de sokszor járhatatlan volt a vidék. Sok esetben nyáron is annyira el volt öntve a vidék, hogy még a pozsonyi országgyűlést is el kellett halasztani. Az egyik korabeli hallgató ezt írja Ovárról: „ Azon a messzenyúló síkon, amelyen a szem ellát egészen az osztrák hegyekig; ahol a Lajta a Dunába ömlik, ott fekszik Magyaróvár. A városka lakóinak száma másfélezer; egy részük mundért hord és nagyobb ünnepeken díszes öltözetű zenekar hangjaira felvonul...Előszeretettel űzik az ipart, vagy a földművelésből élnek; de vannak még hivatalnokok is, ők a legelőkelőbbek. A várost egy tucat utca alkotja, közülük mindössze kettőt foglalnak el tetszetős házsorok. A legtöbb ház náddal van fedve és igen nedves”

Wittmann első munkái az Albertliget (Albertau) közel ezer holdjának a rendbetétele volt, nagyrészt azért, mert nagyon közel esett rezidenciájához, és így könnyen tudta irányítani a munkákat, és tanítani tudta munkatársait. Első jelentősebb vízgazdálkodási munkája a márialigeti öntözőrendszer kiépítése. A cél a jószágok takarmányhoz juttatása volt, mivel kevés széna termett a mezőn. A lombardiai módszert alkalmazta, és az addigi száraz rétet a Máriái szigeténél keresztülfolyó Lajta vizének segítségével jól termővé tette ( Walleshausen Gy., 1993 ).