A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)

10. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 14. Dr. Szakál Tamás (SZE): Kvassay Jenő emlékezete és kapcsolata a Magyaróvári Akadémiával

Wittmann Antal emlékezete és a Magyaróvári Akadémia

megszületése

Az Óvári Akadémia egykori növendékei és tanárai között számtalan olyan akad, aki jelentős szerepet töltött be a környék és tágabb értelemben hazánk vízügyi tevékenységében. Wittmann Antal szerepét kell elsőnek kiemelnem, aki megalapította ezt a patinás intézményt, és hercegi ill. akadémiai birtokán különféle öntözési technikákat alkalmazott ill. részt vett a környék (elsősorban a Lajta és a Hanság) vízszabályozási munkájában. Kvassay Jenő munkásságát kell leginkább kiemelnem dolgozatomban, mivel a hazai vízügy egyik, ha nem a legjelentősebb alakja volt, nevéhez köthető a kultúrmérnökség fejlődése és az Országos Kultúrmérnöki Hivatal és a nagyon híres 1880-as években született vízjogi törvény.

Mosonmagyaróvár története, helyzete

Dolgozatom szempontjából érdemes a környék jelentős történelmi központjának, és egyetemvárosának, a híres Magyaróvári Akadémia székhelyének, Mosonmagyaróvárnak a helyzetét bemutatnom. Már a római korban is lakott és védett környék volt, amiben szerepet játszott az is, hogy a Hanság és a Duna-ágak közötti részek csak nehezen és rövid sávokon járhatóak. A Duna jobb partján végig erődrendszer húzódott. Ad Flexum városa Arrabona és Carnuntum között található. Ennek pontos helye a mederváltozások miatt nehezen meghatározható, mivel ez a katonai tábor nagyrészt a „kanyarban épült”. Később is maradt ezen szerepe, I. István itt ispánságot alapított, majd I. László azt megerősítette.

A város ma egységes, de összetett neve is azt sugallja, hogy több település összekapcsolásából jött létre. Érdekes módon a várost akár kétközpontú településnek is tekinthetjük, mert mindkét városrész jellegzetességei megjelennek külön-külön, és markánsan eltérő jelleget mutatnak (Nagyné M.Gy., 2002).