A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
7. SZEKCIÓ - A hidrogeológia és mérnökgeológia időszerű feladatai - 10. Schubertné Gergely Ágnes (NYUDUVIZIG): A felszín alatti víz kutatás története
szerint „felszálló artézi kút még oly helyütt is előállítható, ahol a földalatti víztartónak beszivárgási helye a kilátásba vett fúrási pontnál jóval magasabban van elhelyezve, de ahol a víztartóban magában ezen fúrási ponttal majdnem egyszintű rés találkozik, melyen a meggyűlt víznek egy része kifolyik”. Lipiki fürdő vízellátásához 1869. január 19. - 1871. február 23. között mélyített fúrás talpa 234,77 m-ben van. A 64,2 C° hőmérsékletű termálvíz 3,78 m magas vízoszlopként tört elő, a víz jódtartalma nagy feltűnést keltett. A vízzel együtt nagymennyiségű szénsav is került a felszínre - a víz mintegy forrni látszott. A kifolyó víz épp úgy, mint Harkányban és a Margit szigeten minden tárgyat, nagyobb részt szénsavas mészből álló kéreggel vont be. Bányászati céllal készült fúrások közül - Zsil-völgyi petrozsényi fúrással (1871. november- 1879. november között) 729,58 m mélységig jutottak, a széntelepet 617,78 m mélyen harántolták. Maga a telep 13,45 m vastag volt. A század második felében a meginduló hazai kőolajkutatásra is bátorítólag hatottak a hazai mélyfúrásban elért sikerei és a Gesell környékén mélyített kőolajkutató fúrása. így ír erről: „Véleményt akartam magamnak alkotni a fölött, miszerint tekintettel az ottani (gallíciai) viszonyokra, valószínű-e hogy mélyfúrás által felszökő petróleumforrást lehessen kapni.” Zsigmondy Vilmost 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta - székfoglalóját az április 17-i közgyűlésen tartotta meg „ Tapasztalataim az artézi szökőkutak fúrása körül” címmel. Az ország földtani felépítése alapján kimondta, hogy „az Alföld bármelyik pontján a negyedkori lerakódmányok alatt kétségtelen meglévő congéria tályog áttörése után artézi szökőkút előállítható” - és ezzel előrevetítette a hévízzel történő gazdálkodás bevezethetőségét. Bizonyítás végett 1872. június 27-én emlékiratot nyújtott át Szlávy József miniszterelnöknek az „Alföldön fúrandó artézi kút tárgyában”. Javasolja egy 570 m-es mélyfúrású kút létesítését annak igazolására, hogy az Alföldön is - ahol a víztartók úgynevezett artézi jellege nem „szembeszökő” - lehet felszökő artézi kutat fúrni. Az artézi kutak fő céljául a víznyerést és a káros vizek elnyeletését jelöli meg. „Az Alföldre, hazánk e Kánaánjára, rendkívüli időjáráskor kettős baj nehezedik. Nagy szárazság idején Saharává, túlságosan nedves időjárás mellett pedig tengerré változik át” írja és rámutat, hogy mindkét bajt mélyfúrásokkal lehetne orvosolni.[2] Zsigmondy Béla (1848. március 7 - 1916. június 12.) Gépészmérnök, aki nagybátyja hatására geológiát is hallgatott - akit Zsigmondy Vilmos a furászat terén utódjául szemelt ki. A gépészmérnöki oklevéllel hazatérő Béla végzett technikus a magyar királyi földtani intézetnél, mint önkéntes gyakornok Böckh János m. kir. geológus úr mellé rendeltetett. Az itt töltött két év gyakorlati tapasztalatának nagy hasznát vette, amikor nagybátyja 1872 decemberében a városligeti kútfúrási munkába kapcsolta be. A városligeti kút fúrásába 1868 novemberében kezdett bele, sok technikai nehézség árán rengeteg korszakalkotó műszaki újítás bevetésével végül 1878 január 22-én 970,48 m mélységben fejezték be. E fúrás során történt az első magfúrás (27 cm fúrómag). A kút a mai Hősök tere közelében lett kiképezve. A lefúrt kútból 13,5 m magasra feltörő hévíz a magas
