A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
2. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 16. Dr. Nagy László (BME): Árvízvédelmi gátak hossza a Kárpát-medencében
Árvízvédelmi gátak hossza a Kárpátmedencében Dr. Nagy László Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nem ismerjük a „gát” szó eredetét, de azt biztosan tudhatjuk, hogy a Kárpát-medence egyes részein különböző szavakat használtak a víz szétterjedését megakadályozó földműre. Nem kizárt az eredet, hogy a földművel gátat szabtak a víz szétterjedésének, meggátolták a folyó vizének kiöntését. De az is lehet, hogy ezek az igék a gát szó alkalmazásából alakultak ki. Az ellenben bizonyos, hogy a Kis-Alföldön és a Rába völgyében osztómnak nevezték, Bácskában sáncnak az árvízvédelmi gátat. Gátak hosszának időbeli változása A gátszakadások értékelésénél nem szabad elfelejtkezni arról, hogy adott időpontban mennyi és milyen minőségű gát volt a vizsgált évben. A nagy vízszabályozás előtti időkből nincsenek összegyűjtött információk a gátak hosszáról. Kétségtelen, hogy tudunk a Dráva melletti töltésekről, melyeket még Mária Terézia uralkodása idején építettek, évszázados hagyományi voltak a Rába vízszabályozásának és töltésépítésének, a Duna bal parton a Csallóközben összefüggő töltések voltak és töltéssel védte magát Komárom megye is a Duna mellett. A Vág mellett, mint ahogy arról Zámody József 1792-ből fennmaradt térképe beszámol, Hosszufalu, Vecse, Királyfa, Sellye, Tornócz határaiban már voltak töltések, melyek azonban csak a kisebb árvizek ellen nyújtottak oltalmat. Az 1839/40-es években a Vág töltései már Szeredtől illetőleg, Sopornyától Kamocsáig terjedtek (Sztankovánszky Mihály-féle térképe a Nyitramegye levéltárában) és az 1841-ben Bossányi Simon nyitramegyei és Jankó Mihály pozsonymegyei alispánok vezetése alatt kiküldött vegyes bizottság az összes gátakat igen veszélyeztetett állapotban és rossz karban lévőknek jelzi. (Mezey 1899) A Csallóközben is említenek „Mária Terézia” nevű töltést a Pozsonyhoz közel eső részen, de talán a legkorábbi közvetett gátépítési emlék a Rába-völgyből származik, ahol a folyó áradásai már az Árpád-korban is veszélyt jelenthettek a parti településekre. IV. Béla egy 1226-ból fennmaradt kiváltságleveléből és a győri káptalan 1263-as leveléből arról értesülhetünk, hogy már a 13. század elején csatornákkal és védőgátakkal próbálták elhárítani az árvízveszélyt. A Rába folyó gátját legkorábban egy 1247-ben Csáky István nádor, soproni ispán által kiállított oklevél említi, mely szerint: "... Sopron felé mentünkben érkeztünk Vicza nevű, a Rábaközben épült helységhez. Itt találtuk a csornai egyháznak saját telkén épített malmát a meder lefolyásában, a legjobb gátakkal és a csatornát felette erős töltésekkel jól felpartolva és szilárdul megvédve..." Az oklevél szövegéből kiderül, hogy Csáky István útjának célja a Rábán és a Rábcán épített kártékony malmok megszüntetésének, illetve lebontásának elrendelése volt. Jó hatékonysággal lehet gyűjteni meglévő árvízvédelmi gátakat az első katonai felmérés térképlapjairól.
