A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
2. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 16. Dr. Nagy László (BME): Árvízvédelmi gátak hossza a Kárpát-medencében
A Tisza-völgyben a XIX. század közepére már álltak a legrégebbi társulat, a nagykiterjedésű Torontáli társulat töltései, de több más helyen is voltak töltések, Felső-Tiszán, Dráva mellett, csaknem mindenhol a Felső-Dunán. Gátakkal/körgátakkal védték magukat a nagyobb városok, Arad, Temesvár, Makó, Szeged, Tokaj stb., és sok helyen épült körtöltés is, az ártéren lévő települések védelmére. De nem felejthetjük el a Tisza-völgy nagy vállalkozását a Mirhó-gát megépítését sem, valamint azt, hogy a XVIII. században épültek a Temes és a Béga első összefüggő töltései is. A XIX. század elején mintegy 340 kilométer (Nagy 2010) töltés védte az ártérnek bizonyos részeit, ez a szám 1850-re 720 km-re nőtt Lászlóffy (1982) szerint1 2, ez az érték kissé alábecsli a gátak tényleges mennyiségét, a társulati töltések hosszát Zawadowski részletes kimutatása szerint csak a Tisza-völgyben több mint 650 km-re tehető. 1850 előtt tehát azért volt kevés gátszakadás, mert viszonylag kevés töltés volt. A nagy léptékű töltés építések 1846 után indultak, új lendületet kaptak az 1876. évi árvíz után, és ismét felgyorsultak az 1888. évi árvíz hatására. A Dunavölgyben párhuzamosan a társulatok számának növekedésével a korábban meglévő töltések erősítése az 1876. évi árvíz hatására gyorsultak fel. Azokon a helyeken, ahova az 1840-es évek előtt gátszakadást jelentettek a beszámolók, ott mindenhol már állt a gát. Annak ellenére, hogy az árvíz elleni legkorábbi hagyományos védekezés a település magaslatra történő telepítése volt, jelentős számú ártéri település is kialakult. Sok helyen a településen élő szegényebb rétegek kerültek a település magasan fekvő magjától távolabb az ártér szélére, vagy magára az ártérre. Zawadowski (1892) sok gátnak összegyűjtötte az építési és fejlesztési adatát, azonban statisztikus lévén nem tudott megfelelő következtetéseket levonni az adatok halmazából. Habár az 1. táblázat azt mutatja hogy mintegy a XIX. század második felében egyenletes volt a Tisza-völgyi töltések hosszának növekedése, valójában az mondható, hogy az 1876. évi árvízre kialakult a védelmi rendszer, utána már elsősorban gátmagasításra került sor. A töltés magasítása volt a nagyobb földmunka, mert ne feledjük, hogy egy 4 méter magas gátba csaknem négyszer annyi földet kell beépíteni, mint egy két méter magasba“. Szerző Év Gátak hossza (km) Duna-völgy Tisza-völgy Kárpát-medence Megjegyzés Ihrig (1973) 1850 776 csak Tisza-völgy Nagy (2012)3 1855 940 csak társulati töltések Ihrig (1973) 1870 2410 csak Tisza-völgy Zawadowski (1892) 1876 1703 Temes és Béga nélkül Zawadowski (1892) 1881 2062 Temes és Béga nélkül Zawadowski (1892) 1888 2290 Temes és Béga nélkül Zawadowski (1892) 1892 1735 3555 5291 társulati töltések4 Kvassay (1900) 1898 2388 3342 5730 társulati töltések Kvassay (1907) 1906 2485 3299 5784 társulati töltések Kvassay (1917) 1916 2486 3300 5786 társulati töltések Korbély (1937) 1937 2396 „csonka” Mo. területén Korbély (1941) 1941 2714 3985 6699 Bécsi döntések után VITUKI (1977) 1976 1440 2760 4200 mai Magyarország, kerekítve /. táblá-~at A. gátak hosszának növekedése különböző s-~er-~ök adatai alapján 1 Nem kizárt, hogy Lászlóffy (1982) csak a mai Magyarország területéről írt. 2 Valójában többet, mert az idők folyamán a töltésmagasítással a keresztmetszet is változott: a korona szélessége nőtt, a rézsűhajlások csökkentek, így a töltés keresztmetszete, a benne lévő földtömeg sokszorosan nőtt. 3 Nagyrészt Zawadowski (1892) adatai alapján. 4 Magánkézben további 189 km töltés volt.
