A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

11. szekció. HIDROLÓGIA - 6. Kondor Gergely (KDVVIZIG): Lézerszkennelés-Eredmények és tapasztalatok

Dr. Kovács Péter: A Római-part kisvízfolyásainak hidrológiai vizsgálata

dunai árhullám legmagasabb vízállásai Budapest térségébe érhetnének. Ilyenkor - ahogyan 2010. június elején is történt - a kisvízfolyások árhullámainak víztömege még alacsony vagy közepes mederteltségeket találhat a Dunában, így szinte akadálytalanul el tudja hagyni a patakok vízgyűjtőit.

A negyedik változat a legszerencsétlenebb összetalálkozási állapot és mindenképp szükséges hozzá az időjárási viszonyok szerencsétlen alakulása is. Kiindulásként egy adott időjárási helyzet csak a Dunán indít jelentős árhullámot, aminek a legmagasabb vízszintjei - a már tárgyalt levonulási idők miatt - a csapadékhullás időpontjától - az eseményt kiváltó ciklon átvonulásától - számítva mintegy 10 nap múlva érik el a budapesti folyószakaszt. A 2.1. fejezetben bemutatott átlagos - 1-2 hetes - ciklon gyakoriságok következtében éppen ekkorra érheti el a következő ciklon a Kárpát-medence térségét, amelynek hatásterületével ugyan a Duna felső vízgyűjtőit nem érinti, de a Budapest környéki kisvízfolyásokon akár rendkívüli árhullámot is generálhat. A patakok gyorsan levonuló, heves árhullámai - amelyeket a ciklonoktól független helyi zivatarok is kiválthatnak - így egy időbe eshetnek a dunai tetőzésekkel, a kisvízfolyások vízmennyiségének levezetése ezáltal problémákba ütközhet. Ilyenről ezidáig még nem állnak rendelkezésre adatok a vizsgált kisvízgyűjtőkről, csak szomszédos területről lehet hasonló jelenségről beszámolni. 2013-ban a Duna eddigi legnagyobb árhullámának idején - a tetőzés előtt egy nappal - a Budai-hegység keleti lejtőit és Buda középső részét erőteljes gomolyfelhő képződés után rendkívül heves zivatar áztatta. A 2013. június 08-án délután néhány óra alatt 42 mm csapadék hullott le a belvárosra (OMSZ Központ állomásra). A jelentős mennyiségű burkolt felület miatt a nagy vízmennyiség kevésbé tudott beszivárogni, a csatornarendszer sem nagyon bírta a terhelést, így az utcákon hömpölygött a víz a lejtés irányába. A legnagyobb probléma - a beszakadó bevásárlóközpontfödém mellett - a Bem rakpart környékén alakult ki, ahol feltört a víz, és attól lehetett tartani, hogy megsérül a HÉV alagút. A műtárgyat egyik oldalról a Duna rekord magas vízszintje, másik oldalról pedig a hegyvidék irányából érkező és a felszín alá bejutó rendkívüli mennyiségű csapadékvíz helyezte nyomás alá. Ebben a helyzetben félő volt, hogy az alagút födémgerendái megsérülnek, netán a teljes szerkezet felúszik, így az árvízi védekezést irányító főváros a rendelkezésére álló járművekkel - tehervagonok, BKV buszok, trolik, kukásautók, munkagépek - leterheltette a födémszerkezetet illetve az alagutat (-/. kép).

4. kép: A HÉV alagút leterhelése a Bem rakpartnál a 2013. évi dunai árvíz idején (Forrás: hampage.hu)

Nyilvánvalóan az itteni problémák kialakulásában jelentős szerepet játszott a burkolt felületek nagy aránya, természetesebb kisvízgyűjtőkön ezek a hatások némileg csillapítva keletkeznek, de látszik, hogy nem példa nélküliek az ilyen események.

24