A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 11. Körösmezei András (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): A Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár vízimalmokra vonatkozó iratanyagának bemutatása néhány példán és a malomkutatás a levéltárban
A haszonbérlő második kérdése az árkok állapotára vonatkozott, történetesen arra, hogy milyen munkálatokra van ahhoz szükség, hogy ezek az árkok a szerződésben megszabott jó és használható állapotba jussanak, s így mind a rétek vízelvezetése, mind a malom számára szükséges vízierő optimális legyen? A szakértő válasza szerint a használható állapot fogalma alatt azt az állapotot kell tekinteni, ami az 1912. évi vízjogi engedélyben meg volt határozva. Az irat keletkezése idején - 1926- ban - tapasztalt mederállapotok - a szakértő szerint - nem teljesen felelnek meg az előírásoknak. A medrek olyan állapotba hozása, hogy azok káros befolyást ne gyakoroljanak a malom működésére összesen 5527 m3 földmozgást tennének szükségessé, ami akkori áron 5130 P költséget jelent. A munkálatok főként a medrek eliszaposodása miatt lennének szükségesek. Roth Árpád harmadik kérdése az volt, hogy a bérelt rétek túlzott nedvessége és a körülmény, hogy a malom a szükséges vízierővel nem látható el, összefüggésben van-e a medrek elhanyagolt állapotával, illetve mi okozza, hogy a malom nem járatható vízierővel? A szakértő válasza szerint a Berta malom működéséhez a hasznos munkamennyiség akkor áll elő, ha a felső malomcsatornán éppen annyi víz érkezik, mint amekkorát az alsó malomcsatorna duzzasztás nélkül el tud vezetni. Vagyis az az ideális, ha káros vízmennyiség nem keletkezik. A számításba vett ideális vízmennyiség a zsilipek helyes kezelése mellett kis határok között állandósítható ugyan, de a vízszintingadozás teljesen nem küszöbölhető ki. A vízmennyiség ingadozásából származó vízierő változáshoz, nevezetesen annak csökkenéséhez az alsó malomcsatorna vízszintemelkedése is hozzájárul, ami abból fakad, hogy az alsó malomcsatorna és az azt befogadó Szt. János patak mérsékelten fel van iszapolódva. Részben ez okozza a vízierő csökkenését, de a vízmennyiség ingadozása is hozzájárul ehhez. Ez a probléma korábban is fennállhatott, mert a malom vízi erejének kiegészítésére a malom épülete mellett egy gőzgépet is felállítottak. Végül a szakértői véleményből kiderül még egy érdekes fizikai jelenség, ami minden alul csapott vízikerékkel meghajtott malom esetében problémát jelenthet. Ez a probléma pedig abból adódik, hogy a vízikerék kb. 500 mm mélyen belenyúlik az alsó vízbe, az ún. holt vízbe, ami miatt a kerékre fékező hatás hat. A szakértő elismeri e probléma létezését, mértéke a pillanatnyi vízállástól függ. A vízikerék 0,35 méteres bemerülése fölötti vízmagasság már káros e malom esetében és a vízmennyiség növekedésével arányosan növekszik. A fentiekből látszik, hogy a malmok vízjogi engedélyeit kutatva sokféle információhoz juthatunk, kezdve a malmok műszaki leírásától, a tulajdonviszonyokon át a helyszínrajzokig, esetleg geológiai, vízföldtani vagy egyéb szakvéleményekig. A levéltári anyag pótolhatatlan információk elérését teszi lehetővé a már funkcióját többé be nem betöltő, de fizikai valójában még meglévő malomépületek esetében. Különösen így van ez a hajómalmok esetében, amelyek azóta már fizikailag sem léteznek többé. Az iratok alapján viszont még rekonstruálni lehet működésüket, tulajdonviszonyaikat és egyéb jellemzőiket. A hajómalmok - a malmok e sajátos típusa - valószínű, hogy a kelet-római, bizánci kultúra termékei. A bizánci udvarban a VI. században élő Prokopiosz történetíró Gót háború című munkájában leírja, hogy a Vitiges által Rómában bezárt kelet-római földesúr, Belisar, 536-ban a Tiberisen hajómalmot létesített, mert a gótok a vízvezetéket elzárták és igavonó állat nem állt rendelkezésre.5 5 Pongrácz Pál: Régi malomépítészet, Műszaki Könyvkiadó 1967,105. p.
