A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 11. Körösmezei András (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): A Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár vízimalmokra vonatkozó iratanyagának bemutatása néhány példán és a malomkutatás a levéltárban

Magyarországon a hajómalmok a XVII. századtól gyorsan szaporodtak. A többi malommal szemben a hajómalom nagy előnye, hogy egy területen belül könnyen változtatja a helyét, mobil, könnyen telepíthető a nagyobb sodró folyószakaszok mellé és leggyakrabban a part közelében lehorgonyozva működtették őket. A Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár iratainak tanúsága szerint a XIX. században mind Budapesttől északra, mind attól délre több helyen is működött hajómalom. Északon Vácott, Pócsmegyeren, délen Adonynál, Paksnál, de még Bajánál is. Ha fiatalkori olvasmányunkra, Jókai Mór művére, „Az arany ember"-re gondolunk, ebben a regényben kétszer is találkozunk hajómalommal, egyszer a könyv elején, amikor a Szent Borbálát a Törökországhoz tartozó szerb partnál vontatták felfelé az Al-Dunán és a vontatott hajó csaknem egy elszabadult hajómalommal ütközött össze. Egyszer pedig inkább a regény vége felé, amikor a főhős, Tímár Mihály Komáromot titokban elhagyva a Duna jegén egy szintén az enyészetnek átadott, a jég fogságában rekedt hajómalmon talált menedéket a jégen eltévedve és egy egész éjszakát átkóborolva. Levéltárunk egyik fondja, a Budapesti Folyammérnöki Hivatal című és VI.1.a jelzetű, tartalmazza a hajómalmok nyilvántartásait. Ezek nagy méretű kötetek a XIX. század végéről és a XX. század első feléből. A kötetek települések nevei szerinti sorrendben találhatók és tartalmazzák az adott településen működő hajómalmok legfontosabb adatait: a tulajdonos nevét, az esetlegesen a tulajdonos személyében beállott változásokat, arról szóló információt, hogy a hajómalom jellemzően a folyó mely szakaszán működik, milyen tevékenységet folytat, az év mely szakában üzemel stb.

A levéltárunkban folyó kutatási tevékenység jelentős hányadát teszi ki azon kutatók száma, akik kifejezetten vízimalmok vízikönyvi iratait, azaz vízjogi engedélyezési dokumentációit vagy egyéb malmokkal kapcsolatos dokumentumokat kutatnak. A legutóbbi három teljes naptári év kutatóforgalmát összevetve megállapítottam, hogy 2013-ban 54 kutatóból 8 kutató, tehát a kutatók 14,8 % kifejezetten malmok kutatása céljából töltött ki regisztrációs lapot. A kutatási esetek 15,7 %-a (102 esetből 16 eset) malomkutatási eset volt. 2014-ben 35 kutatóból 6 kutató, tehát a kutatók 17,1 %-a ugyancsak kifejezetten malmok kutatása miatt látogatott el hozzánk. Ebben az évben a kutatási esetek 29,5 %-a (105 esetből 31 eset) volt malomkutatási eset. Végül 2015-ben 58 kutatóból 6 fő, tehát a kutatók 10,34 %-a jött intézményünkbe malomkutatási célból. Tavaly a kutatási esetek 10,28 %-át tette ki a malomkutatási esetek száma (107 esetből 11 eset).

Átlagolva a kapott értékeket megállapítható, hogy egy három éves intervallumot figyelembe véve (2013-2015 között) átlagban a kutatók 14,08 % volt malom kutató és kutatási eseteik száma az összes kutatási esetet véve 100 %-nak, átlagban 18,49 %-ot tett ki, ami megközelíti a kutatási esetek ötödét.

Nem véletlen, hogy a malom kutatás ilyen jelentős arányban részesül az összes levéltári kutatásból, hiszen a régi ipari építmények és szerkezetek felkutatása, rekonstruálása, nagyközönségnek való bemutatása napjainkban reneszánszát éli. Mutatja ezt olyan kötetek megjelenése az utóbbi években, mint a Kádár Péter szerző tollából megjelent „A vízimalmoktól a vízierőművekig" című könyv vagy Wöller István kötete, ami a balatonfüredi vízimalmokat veszi számba. Ugyancsak megjelent egy kötet a kapolcsi vízimalmokról is, amelynek írója: Ladányi András. Nem hagyható megemlítés nélkül Kovács István László építészmérnök kezdeményezése sem, aki a Reflex Környezetvédő Egyesülettel karöltve EU-s pénzekből éleszti fel az Európában egyedülálló 25 egységből álló pápateszéri vízimalomrendszer minden egységét. A malmok három patak: a Körtvély, a Szakács-ér és a Bánya-ér mellett helyezkednek el és 1952-től napjainkig állapotuk olyan mértékben leromlott, hogy gyakorlatilag a megsemmisülés fenyegette őket. Most erdei iskolát is létesítenek a területen, hogy a diákok megismerjék az egykori molnármesterség fortélyait, de bepillantást nyerhetnek a kor társadalmi