A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 10. Kovács Kálmán Árpád (Veritas Történetkutató Intézet): Az osztrák Államtanács és a magyar vízügy fejlődése (1761-1772. 11. Körösmezei András (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): A Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár vízimalmokra vonatkozó iratanyagának bemutatása néhány példán és a malomkutatás a levéltárban

Kovács Kálmán Árpád:

Az osztrák Államtanács és a magyar vízügy fejlődése (1761-1772)

Az osztrák Államtanács Magyarország-politikáját mint témát még 1998-ban Marjanucz László szegedi tanszékvezető egyetemi docenstől kaptam. Az ő figyelmét Fazekas István hívta fel az anyagra, mivel folytatásra érdemesnek tartotta Ember Győző 1933-83 között több lépcsőben végzett vizsgálatait. Már akkor felfigyeltem a kor vízügyének komplexitására és fontosságára. Az akkoriakhoz még három alkalommal (2009-ben, 2012-ben és 2014-ben) gyűjtöttem Bécsben és Budapesten újabb anyagokat, melyek mindeddig íróasztalfiókban pihentek. Feldolgozásuk kezdetére a tervezett előadás kapcsán szeretnék sort keríteni.

A kérdéskör aktualitása és fontossága az alábbiakban áll. Dóka Klára (1987) is kitér arra, hogy az 1772-ban létrehozott két Navigations-Divisions-Direction előkészítő munkálataiban jelentős szerepet töltött be az Államtanács, de ennél mélyebben nem megy bele, mi volt a szerv szerepe a magyarországi vízügy fejlődésében. A kérdés megértéséhez szemügyre kell vennünk a Tanács állampolitikai helyzetét.

Kaunitz államkancellár javaslatára Mária Terézia 1761-ben az udvari kormányzat területén visszatért az 1749 (úgynevezett Haugwitz-féle szisztéma) előtti állapotokhoz, melyeket azonban kiegészített egy újonnan felállított döntés-előkészítő szervvel. Ennek „osztrák” előneve onnan származik, hogy hivatalos hatásköre csak a Birodalom ciszlajtán tartományaira terjedt ki, a valóságban - mivel nem volt rendelkező szerv - befolyása a magyar ügyekben az ország udvari kancelláriája formális alárendelése nélkül érvényesülhetett. Mai fogalmaink szerint az Államtanács viszonylag jelentéktelen ügyekben nyilvánított véleményt. Ennek oka, hogy a 150 forintot elérő kifizetések eleve uralkodói döntéshez kötöttek voltak. A falusi plébánosi (éves) fizetésnek megfelelő összeghatár például a helyi érdekeknél jelentősebb hidak építését mindenképpen uralkodói döntés tárgyává tette.

A Habsburg Birodalom eleve sokszínű entitás volt, rendkívül eltérő földrajzú, fejlettségű és népességű tartományokat foglalt magába. A tőrzsterületét érintő udvari kormányzat három elv szerint rendeződött: a kancelláriák a területi elv (territoriales Prinzip), a Kamara és a Haditanács a szakigazgatási elv (Sachverwaltungsprinzip), a különböző bizottságok, tanácsok, deputációk és ügyosztályok pedig a (fontosság és berendezés - Einrichtung, Neuordnung - miatt) elkülönített kezelési elv (Sonderbehandlungsprinzip) alapján fejtették ki tevékenységüket. E három elv együttes alkalmazása természetszerűleg vezetett különböző hatáskör-átfedésekhez, kompetenciavitákhoz. Az Államtanácsnak kellett arról a koordinációról gondoskodnia, nehogy valamely partikuláris érdek az összbirodalmi