A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 2. Csath Béla (nyugdíjas): Felszín alatti vízkutakás 1866-ig
(3. kép) Debrecen városa volt az első az alföldi városok közül, mely segíteni iparkodott a baján, ill. a vízellátás gondjainak megoldásával állandóan foglalkozott. Debrecenben 1840-1859-es években hét fúrás készült, melyek közül kiemelkedett Steller László, besztercebányai szakember által a Piac utcában, a városháza előtt készített 60 m-es kút , melynek „...vize kiállta a próbát” a városi Tanácsjegyzőkönyve szerint, mivelaz egészségibe igen jó hatású hideg víz tört fel 7 lábnyi (13,2 m) magasságig. ” (4. kép) Az „egy kút nem kút” elv alapján a Csapó utcában megkezdett fúrás szüneteltetése után a Péterfia utcában „az artézi kút fúrása szerencsésen bevégeztetett és Csécsi Imre vegyelemzése után mind mosásra, mind ivásra alkalmasnak találtatott. ” Ezt követően a félbemaradt Csapó utcai fúrásban 22,5 öl (41,6 m) mélységben jó ivóvizet találtak és szivattyúval termeltették azt.
