A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 1. Abonyi Csaba (ADUVIZIG): A Duna bal part 1489.050 - 14991 fkm közötti szakaszán megvalósult élőhelyrevitalizáció morfológiai hatásának vizsgálata

• a j eges árvizek elleni védelem (j égmegállásra veszélyes helyek számának csökkentése); A tervben meghatározott középvízi szabályozási szélesség 400 m. A hajóút 3,5 m merülési mélységű, 200-220 m szélességű kialakíthatóságát vizsgálja.

Az 1978-as általános szabályozási tervben ugyan a klasszikus célkitűzések mellet már megjelennek új célok is, azonban a középvízi mederszabályozás célja leegyszerűsítve, a mederviszonyok javítása volt a zavartalan jéglevonulás és a hajózás számára. A szabályozási tervhez kapcsolódó tanulmány foglalkozik a megépült szabályozási művek hatásvizsgálatával. Főbb megállapításai:

• a középvízi meder víz-, j ég-, hordalékszállító képessége j elentősen j avult;

• az eddig megépített szabályozási művek a kívánt hatást elérték, azok magasítására nincs szükség;

• a keresztirányú művek beépítési iránya a sodorvonalra merőleges esetben volt a legkedvezőbb;

• a főleg ipari jellegű kotrások kedvező hatása nem bizonyítható;

• a tetőponti szelvények szűkítése túlzott kimélyüléshez vezethet;

• a homorú parti partvédelmet az inflexiós pontig kell folytatni a parti erózió kivédésére, ezzel a következő domború parti sarkantyú tehermentesíthető;

• a középvízi meder általános szűkítése jótékonyan hatott a jéglevonulás feltételeinek javítására, annak ellenére, hogy helyenként kimélyüléseket okozott;

• a tanulmány megállapítja, hogy a Dunaföldvár alatti szakaszon a fenntartható hajóútmélység 180 m-es szélességben 25 dm és 30 dm között van.

A szabályozási célkitűzések:

• a középvízi meder akkori szabályozottságának fenntartása, a víz-, a jég-, és a hordalékmozgás biztosítása;

• az egyensúlyi mederállapot biztosítása;

• a tervezett haj óútméretek biztosítása;

• a parti és a mederbeli vízgazdálkodási és egyéb létesítmények védelme;

• a mederelfajulások megakadályozása;

• a területfejlesztési igények figyelembe vétele.

A vizsgálati terület mai állapotának kialakulását alapvetően az 1978-as általános szabályozási tervnek megfelelően elhelyezkedő folyamszabályozási beavatkozások határozzák meg.

A szabályozási tervben meghatározták a mederképző vízhozamot, és a mintakeresztszelvényt. A mintakeresztszelvény alakja az inflexióban hatodfokú parabola, a tetőpontban aszimmetrikus, több parabolából, gyökfüggvényből és egyenesből képzett szelvény. A mintaterületen érvényes elméleti tetőponti mintakeresztszelvényt a 4. sz. ábra szemlélteti.

A tervezéssel érintett Duna szakaszon a mederképző vízhozam 3700 m3/s-ra, a szabályozási szélesség 400 méterre adódott. Kiszámolták a szabályozási vízszintet és a kisvízi szabályozási vízszintet is.

Az előzetes tanulmány alapján készült általános szabályozási terv szerint, a tervezéssel érintett folyószakaszra vonatkozó, a szabályozási művek kialakítása során figyelembe vett szempontok:

• A vezetőművek 1 m-es koronaszélességgel, 1:1,5 vízoldali, 1:1 partfelőli rézsűvel DB „0” vízszint, +2.7 m magassággal készülnek, a mű alatt kétszeres vízmélységnek megfelelően túlnyúló lábazati kőszórással;

• Partbiztosítás 40 cm vastag kőszórásból DB „0” vízszint + 3,2 m szintig 12 m3/fm mennyiségben készül;

• Parti kődepónia: 1 m-es vastagságban, 12 m-es szélességben készül;

• AT művek a vezetőműnek megfelelő méretben készülnek.

7129