A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 27. Szurdiné Veres Kinga - Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A vízrajzi monitoring vizsgálata a Zagyva Szentlőrinckáta vízmérce-szelvény fölötti részvízgyűjtőjén
A források elsődleges fakadási helye a hegyvidéki területeken valószínűsíthető, azonban Zagyva vízgyűjtőjén más, akár dombvidéki térségekben is forrásra bukkanhatunk. A vízgyűjtő hegyvidéki térszínein a vulkáni utóműködések a kőzetek eredeti textúráját és anyagát megbontották, ami víztározó, vízadó képességüket általában lerontotta. Máshol a kihűlés során repedések képződtek, később pedig a tektonikai mozgások a kőzeteket összetörték. Ezekben a zónákban általában kedvezőbb az összletek vízszállító képessége. Mivel a hegységeket felépítő kőzetek túlnyomó része vulkáni kőzet, illetve ezeknek sokféle változata (tömör, réteges, agglomerátumos, bontott, átkovásodott, szkamos stb.), az eltérő anyagú és állapotú kőzetrétegek határa a térség forrásainak jellemző kilépési pontja. A források mennyiségéről - részben azok egy részének időszakos jellege miatt - eltérő számokat tartalmaznak a szakirodalmi források és a különböző nyilvántartások. A Zagyva-Tama vízrendszer hegyvidéki területei Cserhát, Karancs-Medves vidék és a Mátra forrásokban gazdag, vízhozamuk igen változó, nagymértékben függ a csapadék mennyiségétől. A Mátra tömbjét felépítő vulkáni eredetű vízzáró kőzetfelszínt, kis mélységű fedőréteg borítja. E sajátos geológiai adottságok miatt vízfolyásokat tápláló nagyszámú források vízhozama csekély. Az egyik legnagyobb hozamú (~20 1/s) a Kékes északi oldalában a Pisztrángos-tavat tápláló Nagy-forrás. A források országos szintű felmérését 1996-2000. között a VITETKI Rt. Hidrológiai Intézete végezte el. E munka eredményeként elkészültek „Magyarország forrásainak katasztere” c. kiadványok I-V. kötetei. A hidrotermális, utóvulkáni működésű területeken különleges kémiai jellegű vizek fakadnak forrásokból, fúrásokból, bányákból (Gyöngyösoroszi, Párád, Recsk). A Recsk környéki érckutató fúrások, a bükki triász mészkő 500-1000 m mélységű eltakart tömegeiben melegvízrezervoárt jeleztek. (VIZITERV, 2000.) 4. A Zagyván levonult árhullámok és következményeik, a védművek kiépítése A víz és az ember kapcsolata - bár egyidős magával az emberrel - mégis sok konfliktus hordozója és forrása volt: az ökoszisztéma-szolgáltatások egyik, talán legfontosabb eleme az élet lehetőségét úgy biztosította, hogy közben saját törvényei szerint olykor el is vette azt. Leggyakrabban az életfeltételeket nyújtó anyagi javak elpusztításával kellett szembesülni az árhullámok levonulását követően, amin esetenként a passzív védekezés - az ármentesnek vélt magaslatokon való megtelepedés - sem segített. Rendkívüli árhullámok levonulásakor ezek a területek is víz alá kerülhettek. Vízrajzi mérések, adatok hiányában csak az évszázadok alatt felhalmozódott tapasztalatra lehetett hagyatkozni a lokális védelem kialakítása során, azonban ez a kollektív tudás a Kárpát-medencében történelmi időléptékben igen sérülékenynek bizonyult. A Zagyva-Tama vízrendszere kedvező ökoszisztéma-szolgáltatások sokaságát nyújtotta a térségben megtelepedőknek. Az alföldi és a hegyvidéki táj találkozása, a nyersanyagok és a víz mind vonzerőt gyakorolt. Különösen a XIX. század második felében gyors ütemben kiépülő ipari termelőkapacitás olyan értéket képviselt, ami fokozott védelmet igényelt s igényel ma is az árvizek kártételeivel szemben. Az időközben kiépült vízrajzi állomáshálózatban gyűjtött adatok elemzése révén a korábbiaknál pontosabb előrejelzések készíthetők ugyan s a vízkészletekkel való gazdálkodás hatékonysága is növelhető, azonban esetenként egy-egy időjárási szélsőség következtében előálló helyzet ismét ráirányítja a figyelmet az állomáshálózat vagy az adatforgalom „jóságának” felülvizsgálatára, az időszerűvé vált fejlesztések, teendők meghatározására.- 15 -
