A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 27. Szurdiné Veres Kinga - Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A vízrajzi monitoring vizsgálata a Zagyva Szentlőrinckáta vízmérce-szelvény fölötti részvízgyűjtőjén
A vízgyűjtő nyugati tájain összegyülekező vizeket szállító patakok (Galga-, a Hajta-, a Tápiópatak és mellékvizei) völgyeiben a 200-250 m tengerszint feletti magasságban megváltozik az alapvetően északnyugat-délkelet irányú völgyek jellege: a folyásiránnyal párhuzamosan, esetleg oldalvölgyekkel, helyi süllyedésekkel befolyásoltan kiszélesednek, az egyre alacsonyabbá erodálódott dombhátak elkeskenyednek. A völgytalpakon rendszerint viszonylag magas (0-2 m) talajvízállás jellemző, a dombhátak irányában a talajvíz egyre mélyebben helyezkedik el, illetve az utóbbiak alatt összefüggő talajvízfelszín nem alakul ki. Az Alföldre kifutó patakok folyásiránya hosszabb-rövidebb szakaszon még az eredeti, északnyugat-délkeleti irányt követi, majd a folyóvízi erózióval is érintett, igen kis reliefű térszíneken kanyarogva folytatják útjukat a befogadó, a Zagyva felé. Ebben a térségben a Zagyva-Tarna rendszert egységben vizsgálva megállapítható, hogy a hegylábi térség erősen, de még nem teljesen erodálódott, viszonylag egységes felszínén (Hatvan-Atkár-Jászárokszállás-Jászberény-Jászfényszaru pentagon) a patakvölgyek még határozott irányúak, a talajvíz jelentős kiterjedésű területen egységesen, viszonylag nagyobb (2-5 m) mélységben (dombhátak alatt akár 15-20 m) helyezkedik el. Délnyugaton - Tura-Sülysáp-Tápiószentmárton-Újszilvás-Tápiógyörgye-Szentlőrinckáta - térségében a talajvíz térbeli eloszlása a felszín alatt az alacsony maradékgerincek miatt mozaikossá válik: a 0-2 m közötti terep alatti talajvízszinttel jellemezhető területek közé 5-10 m mélységtartományba sorolhatók ékelődnek. A Zagyva alsó szakaszán Jászboldogháza, Új szász, Zagyvarékas, Szolnok térségében szintén 5-10 m terep alatti mélységben tárható fel a talajvíz. !/ n t it n I ii proluviális üledékek: elsősorban arid és szemiarid területeken kialakuló, torrensek által felhalmozott, főként durva, osztályozatlan, éles szemcséjű, nem görgetett hordalék, ami finomabb frakciót is tartalmazhat; **deluviális üledékek: a lejtőt areálisan pusztító csapadékvíz, hóolvadék lemosó hatása következtében felhalmozódó, általában inhomogén összlet, amelybe kőzettörmelék is települhet sem pedig a Galga-patak esetében nem jelentkeznek az azokkal közel párhuzamos, talajvizet nagyobb felszín alatti mélységben tároló összletek. 3.3 Felszín alatti vizek A Zagyva felső-vízgyűjtője keleti részét a Mátra orográfiai és földtani jellemzői határozzák meg. Ennek megfelelően a tényleges hegyvidéki területeken (Magas-Mátra, Nyugati- és Déli- Mátra) felszín alatti vízkészletre nem, legfeljebb jelentéktelen mennyiségű hasadékvízre lehet számítani. Az oligocén korú, tengeri eredetű üledékes kőzetek túlnyomó részt nem vízadóak; megkeményedett agyagok, márgák, felfelé fokozatos homokosodással. A nagy vastagságú, alsó szakasz formáció neve Kiscelli Agyag. Ebben a közbetelepedő homokkövek a tört zónák mentén gázos-sós vizet adhatnak (Bükkszék, Fedémes). Az oligocén összlet egésze az észak felé ható kéregmozgások miatt kissé meggyűrődött. Az eredetileg több száz méter vastagságú homokkő-összleten belüli karbonátos (meszes) közbetelepülések a legjobb vízadók. Ahol egy ilyen rétegteknő mélyebb részében "mészkő pados" zóna települ és azt törésvonalak is felszabdalták, ott a "vízszegény terület" legjobb vízadó kútjai telepíthetők, (pl. Váraszó). 3.4 Források A források sajátos helyet foglalnak el a vízrajz rendszerében: többnyire a felszín alatti vizekhez sorolják Valójában - sajátosságaik miatt - külön csoportba tagolásuk lenne indokolt.- 14 -
