A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 27. Szurdiné Veres Kinga - Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A vízrajzi monitoring vizsgálata a Zagyva Szentlőrinckáta vízmérce-szelvény fölötti részvízgyűjtőjén
távolságon belül már csak jelentős terep alatti mélységben (10-20 m) érhető el. A jobb parton hasonló sávos elrendeződés mutatkozik, éppúgy, mint a Szuha-patak eróziós völgyében Ecseg térségétől Szarvasgedéig, azonban az orográfiai és földtani adottságok alapvetően eltérnek Ennek megfelelően a jellemzően szabálytalan alakú sávok szélesebbek. A Zagyva és a Szuhapatak között elterülő a lapos hátakkal jellemezhető Ecseg-Pásztó-Jobbágyi háromszögben a talajvíz 20 m-nél nagyobb mélységben helyezkedik el. A Szuha-patak völgye a Zagyváéhoz hasonló aszimmetriát mutat, azonban a Szuha-patak völgyét több eróziós-deráziós völgy tagolja, amelyekben időszakos vízfolyások szállítanak a téli hóolvadást illetve jelentősebb csapadékot követően vizet. A Lőrinci-Gyöngyös-Verpelét-Tarnaszentmária közötti hegylábi térszíneket a magasabb, hegyvidéki tájakról érkező vízfolyások (Agói-, Rédei-Nagy-, Tarján- és Tokai-patak) felszabdalták, ennek megfelelően a völgyközi hátak alatt vagy nincs talajvíz, vagy pedig jelentős mélységben (<20 m) helyezkedik el a talajvíztükör. A befogazódó völgyekben, a Rózsaszentmárton-Gyöngyössólymos-Gyöngyöshalász-Hatvan települések által határolt szabálytalan négyszögben 5-10 m terep alatti mélységben érhető el a talajvíz. A Mátra déli hegylábi területének keleti felén kissé eltérő domborzati viszonyok jellemzőek: a közelítően az Abasár-Verpelét-Aldebrő háromszögbe foglalható, a nyugati részterületnél alacsonyabb hegylábi hordalékkúpot a Mátra magasabb, hegyvidéki területéről érkező patakok (Bene-, Vár-, Domoszlói-, és Forrás-patak, Első- és Hátsó-Tamóca) felszabdalták. Márkáz és Domoszló térségében a völgyfők előtt kiszélesednek, s a kínálkozó lehetőségek tározók létesítésének színterei. A talajvíz csaknem mindegyik völgyben - a szabályozások és mederrendezések előtti állapotnak megfelelően - a völgytalpakon 0-2 m terep alatti mélységben helyezkedik el. Az adott völgy morfológiai jellemzőinek függvényében a vízfolyásoktól, illetve a völgytalpaktól távolodva a talajvíz egyre nagyobb mélységben tárható fel. Akár a nyugati részterületen a széles hátak alatt itt is 20 m, illetve azt meghaladó mélységben érhető el. A vízgyűjtő sajátossága, hogy a Mátra déli hegylábi térszínek csaknem egészéről a Tama fogadja az innen érkező patakokat. A Zagyva jobbparti vízgyűjtőjén a Pásztó-Jobbágyi- Lőrinci-Heréd-Erdőtarcsa-Szirák-Buják-Ecseg településekkel lehatárolható poligon a Mátra hegylábi térségeihez hasonló felszínformákat mutat: a lejtőtörmelékkel, proluviális* és deluviális** üledékekkel borított felszínt a Szuha- és a Bér-patak, valamint mellékvizeik északnyugat-délkelet irányú, helyenként kissé kiszélesedő völgyekkel felszabdalták, melyekhez további, hosszabb-rövidebb oldalvölgyek kapcsolódnak. (A kiszélesedő völgyekben tározók létesítésére is van lehetőség, amint azt a Kisbágyon és Palotás községek között létesített Palotási-tározó is példázza.) A talajvíz ezekben a völgyekben, völgytalpakon többnyire 5 m terep alatti mélységben helyezkedik el. Kivételt a Szuha-patak völgyének alsó szakasza képez: a Szarvasgede-Zagyvaszántó közötti szakasz völgytalpán a talajvíz a felszín közelében, mintegy 2 m-es mélységben érhető el. Csapadékosabb időszakokban, árhullámok levonulása idején helyenként akár a felszínre is emelkedhet. A Bér-patak vízgyűjtőjének legtávolabbi nyugati része 200 m-nél kissé magasabb dombsági térségéről érkező vizeket mellékvize, a Nógrádi-patak (más elnevezés szerint a Vanyarcipatak) szállítja. Ebben a térségben - részben földtani, részben orográfiai okok miatt a völgyek jellege eltér az alsóbb szakaszok jellemzőitől: keskenyebbé válnak, kiszélesedések ritkábban fordulnak elő, az év jelentős részében nem szállítanak vizet. Ennek ellenére a talajvíz a felszínhez viszonylag közel (0-2 m) helyezkedik el, mert a völgymenti domboldalakról érkező felszíni lefolyás, illetve a beszivárgó vizek lassú áramlása következtében a völgytalpakon nedves, helyenként tocsogós szakaszok, területek alakultak ki. A felszín alatt mélyebben csak azokon a völgyszakaszokon jelentkezik talajvíz, ahol a völgyeket lapos, alacsony dombok kísérik. A patakok forrásvidékén, azaz a völgyek felső szakaszán azonban sem a Nógrádi-,- 13 -
