A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 27. Szurdiné Veres Kinga - Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A vízrajzi monitoring vizsgálata a Zagyva Szentlőrinckáta vízmérce-szelvény fölötti részvízgyűjtőjén
A Zagyva-Tama vízrendszer árvizeit elsősorban a Jásztelek szelvényében egyesülő Felső- Zagyva valamint a Tárná szolgáltatja. A két vízfolyás közül általában a Tárná a hevesebb vízjárású. A Felső-Zagyva vízjárása valamivel kiegyensúlyozottabb, de a mellékvízfolyások hatásainak eredményeként itt is gyakran van szükség komoly védekezésre. Az árvizeket okozó lefolyás alapján elkülöníthetők a hóolvadásből és a heves záporok kialakuló árhullámok. A tavaszi hóolvadásből származó esővel kísért lefolyás elsősorban a nagy vízmennyisége és tartóssága miatt jelent nagy veszélyt. (Ld. 2000. március-áprilisi árvíz.) Ebben az esetben a Felső-zagyvai és a Tarna-völgyi árvizek időben egybeeshetnek, ami a jászteleki szelvény alatti folyószakaszon okozhat elöntéseket. A záporból keletkező lefolyás okozta árhullámok esetében a tapasztalatok azt mutatják, hogy az 50 mm-t meghaladó napi csapadékok általában nagyintenzitású záporokkal érkeznek, legtöbbször a május és augusztus közötti időszakban. Az ezeket a záporokat a vízgyűjtőn - különösen a domb és hegyvidéki térszíneken - magas lefolyási hányad (tényező) jellemzi, mert a csapadéknak nincs ideje a talajba beszivárogni, ezért annak felszínén mozogva, rövid összegyülekezési idővel érkezik a vízfolyásokba, nagymennyiségű hordalékot ragadva magával. A több napos nagycsapadékoknál', gyakran kisebb esők kísérnek egy nagy intenzitású záport. Ilyenkor a csapadék az átázott talajra érkezik, következésképp további, jelentősebb beszivárgásra nincs lehetőség, ezért a felszíni lefolyás számottevővé válik. Ezen túlmenően a lejtőkön lerohanó víz eróziós hatása sem hagyható figyelmen kívül. Jelentős eróziót kiváltó csapadéknak tekinthetjük, ha az egymást követő napok csapadékösszege 2 nap esetében a 70 mm-t, 3 nap esetében a 90 mm-t meghaladja. (Szalay és PappMérnöki Iroda, 2002.) Az orográfiai, területhasználati, illetve borítottsági viszonyok függvényében nemcsak az árvízi lefolyás, hanem az éven belüli átlagos lefolyás is jelentős ingadozást mutat. Értéke 16 mm/év és 200 mm/év között változik. ((VGT2, 2-10 Zagyva Alegységi terv 2016.) 2.3 Jellemző talajtípusok A vízgyűjtő lefolyásviszonyainak alakulása szempontjából meghatározó az azt borító talaj félesége, mechanikai összetétele és erodáltsága. A Zagyva vízgyűjtőjének talaj adottságai igen változatosak. Területét javarészt vízzáró, vagy félig áteresztő fedőrétegek borítják, jelentősebb áteresztő felületek a vízgyűjtő alsó, síkvidéki szakaszán találhatók. A Cserhát és a Mátra vulkáni alapkőzetei lassan mállanak, a talaj képződés lassú, a megbontott, fedetlenül maradt felszíneket az erózió könnyen megbontja s a vékony talajréteget áthalmozza, illetve a lejtőkön tovább mozgatja a víz. A Cserhátalján a talajképződés bázisa laza, harmadkori és idősebb üledékek és középkötött vályog volt. Az innen lefutó jelentősebb patakok alsó, torkolat-közeli folyása mentén, az eróziós hátakon középkötött vályog és löszös üledékek, e patakok és a Zagyva völgyében pedig középkötött vályog, glaciális és tavi, valamint alluviális üledékeken történt. A Zagyva vízgyűjtőjén kialakult talaj féleségek tükrözik annak mind orográfiai, mind pedig geológiai értelemben vett sokszínűségét. A hegyvidéki területek (Cserhát, Mátra, Karancs, Medves) változatos felépítésű főként vulkanikus kőzetekből felépülő térszínein, illetve a miocén üledékeken agyagbemosódásos barna erdőtalaj képződött. A Cserhátalja magasabb felszíneit viszont a barnaföld (Ramman-féle barna erdőtalaj) takarja. A Cserhátalja alacsonyabb, a kisebb-nagyobb patakok torkolati, valamint torkolat-közeli térszínein (az-7-
