A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 22. Dr. Nováky Béla (nyugdíjas): A vízvisszatartás vízháztartási adottságai síkvidéki száraz éghajlatú területeken
2. A vízhiány és enyhítésének vízháztartási lehetőségei A vízhiány többféleképpen megfogalmazható. Jelen tanulmányban vízhiányosnak tekintjük azt a vízháztartási állapotot, amikor viszonylag hosszabb időszak alatt lehulló csapadék nem elég a párolgás fedezésére, ehhez szükség van a vízgyűjtőben korábban összegyűjtött és tárolt nedvességre is. Ellenkező esetben, amikor a csapadék fedezi a tényleges párolgást, a vízháztartási állapotot víztöbblet jellemzi. Az átlagos év felhalmozódási és kiürülési időszakának vízháztartási szerkezete ismeretében megjelölhetők a jellemzően víztöbblettel rendelkező és vízhiányos időszakok és/vagy vízgyűjtő területek (7. táblázat). 1. táblázat A vízfelesleggel rendelkező és vízhiányos területek és időszakok a Tisza-medencében Felhalmozódási időszak Kiürülési időszak Hegy- és dombvidéki területek Víztöbblet A csapadék fedezi a párolgást Jelentős lefolyás Számottevő hókészlet, amely a kiürülési időszakban ad lefolyást Víztöbblet A vízbevétel nagy részét a csapadék adja, ami fedezi a párolgást Jelentős lefolyás a felhalmozódási időszakban tárolt vízből Síkvidéki területek Víztöbblet A csapadék fedezi a párolgást Jelentős tárolt vízmennyiség a talajban Csekély lefolyás Vízhiány A csapadék nem fedezi a párolgást A párolgás jó részét a felhalmozódási időszakban tárolt víz biztosítja Csekély lefolyás A vízhiányos és víztöbblettel rendelkező területek között éles határ nem húzható. Amint a Tisza-medencében a hegy- és dombvidéki térségek is fokozatosan mennek át a síkvidéki térségbe, és ezzel párhuzamosan a csapadékosabb éghajlat a szárazabb éghajlatba, ugyanúgy fokozatos átmenettel jelennek meg a vízhiányos területek, jelenik meg a vízhiány. A vízháztartási szerkezetnek és értelmezésének megfelelően a vízhiány jellemzően, és a tapasztalatokkal egybecsengően a síkvidéki vízgyűjtőkben, kiürülési időszakban jelentkezik. A vízhiány enyhítésének lehetősége a vízhiányos térségben és időszakban a vízbevétel növelésével meglehetősen korlátozott. A legfőbb bevételt jelentős csapadék nem növelhető, sőt az éghajlat várható alakulása miatt inkább csökkenésével kell számolni (Bartholy el al. 2013). Számolni lehet viszont megfelelő agrotechnikai eljárásokkal a csapadéknak a talajban való nagyobb arányú, a párolgás menetéhez jobban igazodó alakulásával. A vízhiány fedezetére vagy enyhítésére két alapvető megoldás kínálkozik:- felhalmozódási időszak víztöbbletének, a terület lefolyó vízének visszatartása, a visszatartott víz kiürülési időszakban való hasznosítása,- a víztöbblettel rendelkező vízgyűjtőkről érkező tranzit vízfolyások által szállított víz kivezetése és szétosztása. 2.1 A vízhiányok enyhítése tározással A vízpótlásra felhasználható visszatartható vízmennyiség nagyságára a vízháztartási szerkezet alapján lehet tájékozódni. A vízháztartás tiszai vízgyűjtőkre jellemző szerkezete szerint a felhalmozódási időszakban a vízgyűjtő csapadékbevételének egy része elpárolog, más része természetes úton, síkvidékeken főként a talajban, illetve a felhalmozódási időszak végén a belvizekben tárolódik, harmadik része lefolyást ad. Mivel a párolgó hányad még a felhalmozódási időszakban elhagyja a térséget, a természetes úton tárolt víz minden további
