A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 22. Dr. Nováky Béla (nyugdíjas): A vízvisszatartás vízháztartási adottságai síkvidéki száraz éghajlatú területeken
beavatkozás nélkül megjelenik a kiürülési időszakban, a vízpótlás lehetőségét és korlátját a felhalmozódási időszakban jelentkező lefolyás nagysága határozza meg. A felhalmozódási időszakban keletkező lefolyás tározása úgy tekinthető, mint a kiürülési időszakkal jól egyező tenyészidőszakon kívül hulló csapadék illetve az abból keletkező lefolyás visszatartása, majd hasznosítása. A vízgyűjtő egészét tekintve vízpótlásra visszatartható lefolyás átlagos nagysága a Tisza-medencében vízgyűjtőnként erősen változó, a változás meglehetősen egyértelműen követi az átlagos évi csapadék területi változását, amiért ez utóbbi helyazonosításként is szolgálhat (5. ábra). 5. ábra A kiürülési időszakban tározással növelhető vízbevétel átlagos nagysága (zöld színnel a síkvidéki, barna színnel a hegy- és dombvidéki vízgyűjtők) l A síkvidéki vízgyűjtőkben a felhalmozódási időszak víztöbbletének visszatartásával a kiürülési időszak vízbevétele évi átlagban nagyjából 10 és 50 mm közötti értékben növelhető. Az alacsonyabb érték a Közép-Tiszavidék és Duna-Tisza-köze térségét jellemzi, a magasabb a nyírségi vidéket, a számottevő különbözet a csapadék és domborzat vízgyűjtők közötti eltéréséivel magyarázható. Lényegesen nagyobb a vízvisszatartás lehetősége a Tisza-medence hegy- és dombvidéki vízgyűjtőiben, ahol a téli időszak vízfeleslegének visszatartásával és tárolásával a kiürülési időszak vízbevétele 50-270 mm közötti nagyságban növelhető. Síkvidéki területeken a felhalmozódási időszakban visszatartott vízmennyiségből évi átlagban, relatív értékben 2-9%-kal növelhető a kiürülési időszak csapadékból és természetes tározásból származó teljes természetes bevétele. A visszatartható vízzel a kiürülési időszak természetes tárolásból eredő vízbevétele 6-33% közötti nagyságban növelhető, a magasabb érték a nyírségi területekre jellemző. Az ilyen mértékű vízpótlás, jóllehet enyhíti a kiürülési időszak vízhiányát, teljes megoldást nem ad, a teljes vízgyűjtőt jellemző vízhiány jóllehet csökkenő mértékben, de továbbra is fennáll. A kiürülési időszak vízhiányának enyhítése szempontjából vízháztartásilag kedvezőtlenebb a helyzet, ha nem az átlagos évet, hanem az egyes éveket tekintjük. Az időjárás, elsősorban a csapadék ingadozásának megfelelően az egyes években visszatartható lefolyás is erősen ingadozó, eloszlása aszimmetrikus, továbbá egyfajta csoportosulást mutat. A Sajfok-Millér vízgyűjtő esetében az évi átlagban visszatartható víz 14 mm, az egyes években 1 és 47 mm között változik, az aszimmetrikus eloszlásból következően az évek 60%-ában értéke az átlagos alatt marad, az évek közel harmadában érték kisebb 5 mm-nél (6. ábra).
