A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 17. Dr. Kozák Péter (ATIVIZIG): Területi vízgazdálkodás időszerű kérdései
A felülvizsgálat eredményével összevethetővé válik a rendszerek jelenlegi állapota, az egyes vízhálózati elemek kapacitása a valós követelményekkel. Az összevetés alapján meghatározhatóak a szükséges fejlesztési igények. Az rendszerszintű vizsgálat és a meghatározott fejlesztési igények tükrében lehetőség nyílik a különböző belvíz mentesítési kiépítési szintekhez kapcsolódó forrásigény meghatározásához. Ezen eredmények tükrében mód nyílik azon törvényalkotói döntés meghozatalára, amely rendelkezik a rendszerek kiépítésének mértékéről. Ilyen tartalmú jogszabály a rendszerváltás óta eltelt 25 évben nem született. Ezen értéket jogszabályi szinten javasolt szabályozni a rendszerek által elvezetendő mértékadó belvíztömeg (MBT) értékével. A döntés következtében az állami szerepvállalás mértéke is előzetesen is meghatározható, a rendelkezésre álló források felhasználásának hatékonysága megnövekszik. A korábbi vízelvezetési gyakorlatok meghatározott elvezetési időhöz kapcsolták az összegyülekezett vizek elvezetését. Amennyiben a felülvizsgálatok lezárulnak, fontos, hogy az üzemeltetők által biztosítandó elvezetési idők is módosításra kerüljenek. Ezen értékhez a rendszert érő terheléseket vízjogi engedélyezési szinten, annak mellékleteként hidrológiai hossz-szelvényben indokolt rögzíteni. Amennyiben az új terhelések, vagy új elvezetési intenzitások jelennek meg a vízgyűjtőn úgy azok által megfogalmazott igények kielégítése csak a meglévő terhelések rovására, vagy az igény megfogalmazójának költségére végrehajtott fejlesztések megvalósításával lennének engedélyezhetőek. A mezőgazdasági vízszolgáltatás gyakorlatához hasonlóan meghatározásra kerülne a rendszer teljesítőképességéhez kapcsolt kontingens amely a vízgyűjtőről elvezetendő vízmennyiséget rögzítené és új igények csak ennek terhére lennének érvényesíthetők, vagy a kontingens kimerülése esetén az új igény bejelentőjének, mint költségiselőnek kellene gondoskodni a rendszer szüksége fejleszté séről/átalakításáról. A felszíni és a felszín alatti vizek használatával kapcsolatosan jelenleg is jelentős költségvetési bevétel jelentkezik. Mivel ezen források befizetői jellemzően gazdálkodó szervezetek, így amennyiben a vízelvezető-vízpótló rendszerek működési színvonalának-hatékonyságának növekedése indukálni fogja a rendszerekhez kapcsolódó vízhasználók eredményességének megnövekedését. Erre alapozva akár a vízkészlet használati járulék mértékének növelése kapcsán keletkező bevételek anyagi forrását képezhetik a megnövekedő fenntartási igényeknek. A vízrendszerek természeti és antropogén környezete folyamatosan változik. A korábbi gyakorlat egyik gyengesége az volt, hogy a rendszer teljesítőképességének felülvizsgálatát nem tette szükségessé, melynek következtében napjainkban is a rendszerváltás előtti foldtulajdonosi-földhasználati feltételrendszer alapján meghatározott elvezetési paramétereket tartalmazza. Az eltelt több mint két évtized rávilágított arra a tényre, hogy működésbeli problémák, a visszatérően jelentkező belvízi elöntések részben ezek következménye. A mértékadó belvíztömeg meghatározását nem célszerű statikusan kezelni, hiszen a vízgyűjtő dinamikusan változik. A felülvizsgálati periódust indokolt úgy meghatározni, hogy az igazodjon az egyéb vízgazdálkodási jellegű rendszerszintű felülvizsgálatok (Mértékadó Arvízszint, Vízgyűjtőgazdálkodási Tervek) rendszeréhez, ami alapján a hat évenkénti felülvizsgálat rögzíthető. A vizsgálatok végrehajtása az EU Árvízi irányelvben megfogalmazott kockázat-csökkentési feladatok meghatározó része, hiszen ezáltal a jelenlegi mértéke csökkenthető.
