A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)
2. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 21. Dr. Nagy László (BME): Kopolya
8 A kopolyákról szóló hiteles információk folyónkénti megoszlását az 1. táblázat mutatja, mely szerint: • A legtöbb adat a Dunára áll rendelkezésre, ide tartozik az összes ismert kopolya több mint 50 %-a. • A kevés tiszai adat oka az, hogy a XX. század kevés gátszakadása. • A Duna és Tisza gátszakadásainál a kopolya meglétére az információk száma többszöröse azoknak, melyek a kopolya hiányára utalnak. Fordított a helyzet a mellékfolyóknál (Szamos, Rába, Berettyó, Marcal) és a kis folyóknál. így ezek az adatok azt sugallják, hogy a nagy folyóknál nagyobb valószínűséggel keletkezik kopolya, vagy nagyobb valószínűséggel ismerjük meg azokat. A Kárpát-medencében a legrégebbi kopolyás gátszakadás, amelyikről információnk van 1760-ban volt a Duna bal parton Vajka és Doborgaz községeknél. „A Duna jegének széttörésére munkásokat rendeltek ki, de a jégtorlaszt nem tudták megmozdítani. Az árvíz a gutori szűkületnél a töltéseket több helyen átszakította és a víz a Csallóközt elöntötte... A vármegye utasítása a mély kotrások kitöltéséről és töltés bellebbezéséről rendelkezik.” (Földes 1883) A mély kotrások jelenthették a kopolyákat. Az előző 200 év gátszakadásait vizsgálva a következő történelmi emlékek említhetők: • A Tisza völgyben a legrégebbi gátszakadás, amelyikről fennmaradt, hogy kopolya keletkezett 1865-ben volt a bodrogközi Tisza jobb parton, az 50+541 tkm-ben. A korabeli leírás szerint a Tiszakarádi "Várna" tónál a 45+600 tkm szelvényben 120 méter széles szakadást alakult ki jégtorlódás következtében. (A Bodrogközi Társulat monográfiája, 1896). A kopolyáról nincs további információ. • Az 1876. évi jeges árvíznél közvetlenül az ercsi jégtorlasz felett keletkezett két gátszakadásnál szintén keletkezett kopolya, melyek még az 1990-es években is azonosíthatóak voltak (a korabeli leírások nem szóltak kopolya kialakulásáról). Ezeken a gátszakadásokon keresztül öntötte el a víz Csepel-szigetet, majd az akkor nemrég megalakult Pestmegyei Sárközi Armentesítő Társulat (Moder, 1896) területét és folyt le a víz hosszan Bajáig. • Talán az egyik legemlékezetesebb gátszakadás Magyarország területén 1879-ben a Tisza jobb parton, a Petresi gátszakadás volt - ami később a Szegedi katasztrófához vezetett (Károlyi 1969), ahol szintén keletkezett kopolya. Az árvízvédelmi biztonság helyreállítása mentett oldali megkerülő töltéssel készült. • A Titeli Tisza-Duna-töltés Fenntartási Társulat területén 1895-ben a Tisza jobb parton két gátszakadás keletkezett a Csurogi I. öblözetben 19+000 és 20+800 km-nél április 11-én éjfél körül. Bár a gátszakadás mechanizmusát nem ismerjük, a társulat leírása szerint a nagy kopolyák miatt körtöltéssel állították helyre a megnyílást. (Titeli Tisza- Duna-töltés Fenntartási Társulat) • Az 1954 évi Szigetközi gátszakadásoknál minden esetben keletkezett kopolya - valószínűleg a tönkremeneteli mechanizmus és a helyszínen lévő szemcsés talaj miatt (Szepessy, 1983). • Legmélyebb ismert kopolya a Duna jobb parton, Bogyiszló mellett a 18+627 tkm szelvényben alakult ki 1956-ban. A kopolya mélysége 18,2 méter volt a korona szint (15,5 m a terepszint) alatt. A kopolya átnyúlt a vízoldalra is, a töltés tengelyétől 15 méterre a mélysége elérte a 12 métert. A március 11-i szakadást júliusra állították helyre, kordés földmunkával, a kopolya betöméséhez 50000 m3 talajt használtak fel. • A legnagyobb kiterjedésű kopolya is az 1956 évi árvízhez kapcsolódik. Dombori és Bogyiszló között a 39+750 tkm szelvényben március 10-én keletkezett gátszakadás
