A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)
2. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 17. Kerékné Tóth Beatrix (ÉDUVIZIG): Az Ikva-völgy árvízi biztonságának fejlesztése árvízcsúcs-csökkentő tározók figyelembevételével
művelési ágú terület lehetőleg nagy arányú legyen. Általánosságban megállapítható, hogy a tarozással maximálisan igénybe veendő terület csak kis mértékben haladja meg az árvízkor egyébként is elöntésre kerülőt. A vízmélység és az elöntés időtartama természetesen nagyobb lesz. A tanulmányban a tározási lehetőségek térségére meghatározott árhullám képek és a tározók morfológiai jelleggörbéi figyelembe vételével vizsgálták az árvízi teljesítőképességeket. Első lépésként a Bukovszki-Marone néven ismert becslést végezték el. Ezt követően a Sorrensen eljárás számítógépes futtatásával is meghatározták az árvízi teljesítőképességi görbéket és egy adott paraméterű változatra a tározó árhullám módosító hatását jellemző árhullámképeket. Összegzésként a tanulmányban azt a megállítást és javaslatot tették, hogy Sopron város árvízi biztonsága érdekében a város felett tározókra feltétlenül szükség van. Az Ikva-patak Sopron alatti szakaszán 1 db tározó megépítésére tettek javaslatot. 5.1.1 Sopron feletti tározók ismertetése Az 1965. és 1996. évi árvizek Sopron városában tapasztalható katasztrofális hatásai miatt már a 2001-es tanulmány rávilágított, hogy az Ikva-patak belvárosi szakaszának mértékadó vízhozamát 40 m /s-ról - 20 m /s-ra kell csökkenteni. A 2001-es tanulmány szakmai megállapításai alapján 2007. évben Sopron Megyei Jogú város Önkormányzata elkészíttette a Sopron feletti árvízcsúcs-csökkentő tározók tanulmány és egyben tendertervét. A terv hidrológiai-hidraulikai felülvizsgálata során került meghatározásra a Sopron felett szükséges árvízi tározók és létesítményeinek kijelölése, méretezése és kialakítása, melyekkel a mértékadó vízhozamot a belvárosi mederszakasz vízemésztő képességének megfelelően lehet csökkenteni. A terv három lehetséges tározó helyszínt vizsgált meg a 2001-es tanulmány alapján, a Liget, az Ikva és a Sós patakit. A Liget-pataki árvízi tározó kialakítása több szempontból is problémásnak mutatkozott, fokozottan védett természetvédelmi területen épülne meg, az Ágfalvai elektromos távvezeték kiváltása válna szükségessé és az új bécsi vasútvonal is a tározótéren haladna keresztül a tervezett szerint. Ezzel egyidőben megállapításra került, hogy az Ikva és a Sós-patakokra az előzetes egyeztetések alapján a tározók megépíthetők. A felülvizsgálat alapján a Sopron belterületére meghatározott 20 m /s-os vízhozamot két árvízi tározóval is lehet biztosítani úgy, hogy az Ikvára tervezett megnövelt méretű árvízi tározóval a csúcsvízhozamot nagyobb mértékben csökkentik, a Sós-patak árhullámát pedig teljes egészében betározzák (a Sós-pataki tározónál ez a lehetőség adott). A mértékadó árhullámcsúcsot, a Liget-patak és a csillapított Ikva árhullámképek időbeni összegzéséből kapták meg. Az Ikva és a Liget-patak árhullámképének összesítése nyomán a csúcsvízhozam 19,2 m /s-ra adódott. A méretezésnél kritikus pont az Ikvapatakvasútkeresztezési szelvénye, illetve a hídnyílás vízáteresztő képessége. A vasúti hídnyílás a csillapított vízhozamot csak jelentős duzzasztással és völgyi elöntéssel képes átvezetni, elsősorban a rávezető medrek kis szelvénymérete miatt. A völgyi elöntés miatt az árhullám kismértékben, de tovább veszít a csúcsából. A Sós-patakig a közvetlen vízgyűjtők miatt csekély mértékben még nő a vízhozam, így adódik ki a belterületre mértékadó 20 rn/s. A soproni tározók tervezett helyét a következő áttekintő helyszínrajzon ábrázoltam: 10
