A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)

8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 10. Unyi Miklós - Dóka Richárd (KNP): A Kelemen-széki élőhely-rekonstrukció főbb hidrológiai vonatkozásai

5.3. Vízterek szeparációja

A tápcsatorna megépítésével a Kelemen-szék egykori összefüggő medréből kb. 50 ha-os területet választottak le, így a mederrészek közötti felszíni vízmozgás és az egységes felszínfejlődés akadályozottá vált. A természetes part- és mederfejlődési folyamatokkal összhangban a főmedertől északra eső, uralkodó szélirány felőli oldalon található mederrész a főmederhez képest 0.3-0.5 m-rel magasabban helyezkedik el. Közép- és nagyvízi időszakban tart vizet, benövényesedettsége a főmedernél jelentősebb (mézpázsitos szikfokok, zsiókás szikes mocsarak mellett nádas), az 1980-as évek óta növekedett. (8. és 9. kép)

5, kép: A kelemen-szék szeparált, I'-i mederrészének látképe a tápcsatorna töltéseivel, 1980

(fotó: KNPI archívum)

6, kép: A nádas és szikink vegetáció jelentős előretörése a szeparált víztérben, 2012

(fotó: Unyi Miklós)

A növényzettel való benőttség okozója részben a tápcsatorna töltése, mely a főmedertől elválasztotta az északi mederrészt, így vízborítás csak jóval kisebb vízgyűjtőről történő összegyülekezéssel alakulhatott ki.

Egy megszűnt óholocén folyóág nyomvonalán fut a vizsgálati területet is érintő Lencsésér (10. kép), mely a Kelemen-szék és a szomszédos Fehér-szék között húzódik. Kb. 1 km hosszan a tápcsatorna medre is ezen a nyomvonalon haladt, teljesen átalakítva ezen a szakaszon az É-i területek szikes vizeit gyűjtő sekély ér eredeti élőhelyeit. Habár a Lencsés-ér