A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)

1. szekció. VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁS - 2. Dr. Clement Adrienne - Kardos Máté Krisztián - dr. Szilágyi Ferenc (BME): Felszíni vizek minősítése az ökológiát támogató fizikai-kémiai jellemzők szerint - az állapotértékelés tanulságai az intézkedési programok tervezése szempontjából

növekedett. Fontos megjegyezni, hogy ez az összevetés csak tájékoztató információ, hiszen a víztest kijelölés és a határérték rendszer is módosult (például az alsó osztályhatárokat szigorúbbra vettük annak érdekében, hogy az extrém szennyezések hatását a minősítés jobban kihozza)..

Azonban most is igaz, hogy a fizikai-kémiai elemek szerinti minősítés a biológiai minősítéshez viszonyítva sokkal jobb állapotot tükröz vizeinkről. Az eredmény a biológiai elemek közül továbbra is a fitobenton élőlénycsoporttal mutat hasonlóságot (fitobenton minősítés szerint a minősített víztestek 44%-a éri el a jó állapotot), hisz ez a minősítő elem a szennyezést jól mutatja, de legkevésbé érzékeny a hidromorfológiai hatásokra.

A víztípusok szerinti megoszlást nézve dombvidéki kisvízfolyások és a nagyobb folyók vízminősége jobb, míg a legtöbb probléma (gyenge és rossz állapotú víztest) a síkvidéki kisvízfolyások közt fordul elő. Ezek a kis hozamú, lassan áramló csatornák esetenként extrém magas szennyvíz eredetű terhelést mutatnak. Általánosságban most is elmondható, hogy a szennyezettség alapján a nagyobb folyók állapota a kisebbekhez viszonyítva - amennyiben antropogén terhelés, különösen kommunális szennyvíz bevezetés fennáll - lényegesen jobb. Ezt magyarázza az eltérő terhelhetőség: a kisebb vízfolyások (különösen a hegy- és dombvidéki vízfolyások felső szakaszai) a kis hígulás és a természetes állapotban alacsony szaprobitású vizek sokkal érzékenyebbek a szennyezésekkel szemben.

A szennyvíz eredetű terhelést az oxigén háztartás paraméterei mellett (melyek esetenként kevésbé érzékenyek és a bevezetés mintavételi helytől való távolságától is függnek) a sótartalom is jól jelzi. Utóbbihoz a termálvíz bevezetések is hozzájárulnak.

3.2 Állóvizek

Az állóvizek minősítése a támogató fizikai-kémiai jellemzőkre a vízfolyásoknál ismertetett módon történt. Az vizsgált időszak ezesetben is 2009-2012, az osztályba sorolás alapját pedig az időszakra számított átlagkoncentrációk képezték. Az adathiányos víztestek száma a 6 évvel ezelőtti állapothoz hasonlóan most is az állóvizeknél jelentősebb (annak ellenére, hogy az állóvíz víztestek kijelölésének felülvizsgálatával a víztestek is jelentősen változtak). A 189 víztestből csupán 81 víztest minősítéséhez állt rendelkezésre mérési eredmény. Ez alig több mint az előző tervezési időszakban, amikor 71 víztestet lehetett a támogató fizikai-kémiai jellemzőkre minősíteni.

A minősítés eredménye (3. ábra) azonban valamelyest rosszabb összképet mutat, a minősített állóvizeknek csak 44%-a került a jó és kiváló osztályba (korábban ez az arány 77% volt). Az összevetés azonban a vízfolyásokhoz hasonlóan itt sem tehető meg, hiszen mind a víztestek, mind pedig az osztályozási rendszer változott. Az eltérő arányok tehát semmiképp nem utalnak vízminőség romlásra.

Nemzeti jelentőségű nagy tavaink állapota továbbra is jó: a Balaton, melynek hosszmenti gradiense természetes jellemzője, összesített minősítésben jó, a Siófoki medence azonban kiváló. Jó állapotú a Velencei-tó nyíltvize és a Fertőtó is. A kiváló állapotúak a védett szikesek (Böddi-szék, Szabadszállási-Büdös-szék, Bába-szék, Kelemenszék, Zab-szék), egy dombvidéki tározó (Csórréti víztározó) és a Kardoskúti-Fehér-tó szerepel. A gyenge és rossz állapotúak között erősen terhelt, szennyeződött holtágak (Atkái-Holt-Tisza, Cserőközi Holt- Tisza, Kadia-O-Duna, Kanyari-Holt-Tisza), halastavak (pl. a Gödöllői-halastavak) és bányatavak is szerepelnek.