A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)

1. szekció. VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁS - 2. Dr. Clement Adrienne - Kardos Máté Krisztián - dr. Szilágyi Ferenc (BME): Felszíni vizek minősítése az ökológiát támogató fizikai-kémiai jellemzők szerint - az állapotértékelés tanulságai az intézkedési programok tervezése szempontjából

határértékek újragondolására is szükség volt. Az osztályhatárok megállapításánál a tagországok gyakorlatát (és a korábban is alkalmazott hazai módszert) követtük, melynek két fő pillére az alábbi:

Vízminőségi adatok statisztikai elemzése, melynek során a 2009-2012 közötti időszak összes vízkémiai mérési eredményét egy adatbázisba integráltuk, és a mintavételi helyeket a víztestekhez rendelve, a víztesteket víztípusonként csoportosítva meghatároztuk az éve átlag koncentrációk különböző percentilis érétkeit. A kiváló állapot határát kiindulásként a 10-30% között, a jó állapot határát a 30-50% közötti értékhez igazítottuk.

Statisztikai vizsgálatok a biológiai minőségi elemek és az azoknak megfeleltethető vízkémiai környezeti változók között. Az elemzések célja a vízkémiai jellemzők azon tartományának kijelölése, mely az egyes élőlénycsoportok szempontjából a jó ökológiai állapot elérését nem akadályozza.

A VKI ajánlása szerint a fizikai-kémiai elemek osztályhatárait úgy kell megállapítani, hogy azok megfeleljenek az azonos osztályt képviselő biológiai állapotnak. A legfontosabb szempont tehát a biológiai relevancia, ezért is hívják ezeket a kémiai komponenseket „támogató” jellemzőknek. A biológiai állapotot azonban a kémiai környezeten kívül számos egyéb tényező alakítja, mely tényezők együttes, integrált hatása tükröződik az élőlény alapú biológiai minősítés végeredményében.

Az ökológiai minősítésben szerepet játszó élőlény csoportok nem azonos módon érzékenyek a különböző kémiai jellemzők változékonyságára. Ezért célszerű az adott szennyező szempontjából leginkább érzékeny indikátor szervezetet használni a minősítő rendszer kidolgozásához. A stresszor- válasz kapcsolatokra azonban - néhány kivételtől eltekintve (pl. például állóvizek esetében a növényi tápanyagok és a fitoplankton biomasszája és szerkezete közötti összefüggések) a tervezést, vagy akár csak az osztályhatárok meghúzását lehetővé tevő szignifikáns összefüggések nem állnak rendelkezésre Mindazonáltal számos kutatásból ismert, hogy mely élőlénycsoportok mely stresszorok szempontjából érzékenyebbek, milyen esetekben van egyáltalán értelme a kémiai környezet és az adott élőlény együttes közötti kölcsönhatásokat vizsgálni [7],

Széleskörű irodalmi tapasztalatok alapján például a vízi makrogerinctelenek elsősorban a szervesanyag terhelésre érzékenyek, a tápanyag terhelés szempontjából pedig tavakban ás nagyobb folyókban jó indikátor a fitoplankton, folyóvizekben (beleértve a kisebb vízfolyásokat is) pedig a fitobentosz és a makrofita. A felvázolt kapcsolatok azonban nem olyan szorosak és olyan mértékben függhetnek a víz típusától, az egyéb (pl. hidromorfológiai) hatásoktól, hogy ezeket az elméleti alapok és a szakirodalomban fellelhető információk alapján általános érvénnyel alkalmazni nem lehet.

A hazai víztípusokra vonatkozó fizikai-kémiai minősítés kidolgozásához szükség volt arra, hogy az elméleti megfontolásokat a hazai vizekre elvégzett típus-specifikus viszonyokat tükröző adatelemzéssel is alátámasszuk. Mindezek érdekében az alábbi vizsgálatokat végeztük el a biológiai minősítésért felelős szakértők közreműködésével:- szakirodalmi áttekintés (elsősorban ismert tartalmú szakirodalom összefoglalása, és hazai adaptációjának lehetősége, összevetése a hazai adatokkal, tapasztalatokkal),- hazai adatok statisztikai feldolgozása a vízkémiai adatok és a biológiai indexek közötti összefüggések feltárása érdekében (beleértve a kapcsolódó vízminőségi és hidromorfológiai adatokat is - példaként mutatjuk az 1. ábrát),- az előbbiek és szakértői becslés alapján a 2009-ben elkészült kémiai minősítésben szereplő jó/közepes osztály határok validálása,