A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)
3. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 14. Dr. Konecsny Károly (): Változások néhány dunántúli vízfolyás kisvízi vízjárásában
többletvíz jutott a Tornába. Időközben a bányák bezártak (utoljára 2013-ban a halimbai bauxitbánya), így a karsztforrások ismét táplálják a patakokat. A Torna vízgyűjtőn a Kígyós-patak menti Sárosfai halastavak (6 db tó) részére biztosítanak felszíni vízkészletet. A völgyben a halastavak mellett nagy felületű zagytározók is visszatartanak bizonyos mennyiségű vizet. 2010. október 4.-én az Ajkai Timföldgyár zagytározójának gátszakadásakor, a Torna medrében - illetve részben a meder környezetében - ömlött végig a vidéken kb. 600-700 000 m3, nátrium-hidroxid tartalmú vizes vörösiszap. Marcal folyó A Marcal a Rába legnagyobb 3084 km2-es vízgyűjtő területű, 100 km hosszú mellékfolyója. A folyó vízgyűjtő területe a Dunántúl középső-északnyugati vidékén helyezkedik el. Magában foglalja a Bakony nyugati részét, illetve a Keszthelyi-hegység északi keskeny bazalt-övezetét, nyugatról a Kemeneshát lejtőit, de legnagyobb részét a Marcal-medence tölti ki, mely a Kisalföld délre benyúló félmedencéje. A vízgyűjtő terület túlnyomó hányada (70%) síkvidék, mely nem éri el a 200 m tszf. magasságot. Mintegy 25%-ra tehető a dombvidék jellegű Bakonyalja és Kemeneshát, valamint 5%-ban találhatók középhegységi kategóriába eső tájrészletek. A vízgyűjtő legmagasabb pontja az Északi-Bakonyban található Kőris-hegy (709 m), míg a legalacsonyabb terület a torkolat közelében 112 m körül van. A folyó átlagos esése 7,0 %o. A vízgyűjtő terület alakja aszimmetrikus, azaz a jobb oldali, sűrűbb vízhálózatot alkotó, Bakony felől érkező mellékpatakok jóval hosszabbak, és bővebb vizűek a bal oldaliaknál. A Bakony központi részéből erednek a leghosszabb, és legnagyobb patakok, a Torna és a Gerence. A Bakony nyugat-északnyugati lábánál a karsztvíz egy része forrásokat létrehozva áramlik a felszínre (Tapolcafő, Pápakovácsi, Noszlop, Gyepükaján). Nyugatról, a Kemeneshát irányából kevés vízfolyás csatlakozik a Marcalhoz, ezek - a Kodó kivételével - általában csekély vizűek. A Marcal mórichidai vízmércére vonatkoztatva a folyó sokévi (1950-2013) közepes vízhozama 7,17 m /s, maximális vízhozama 146 m /s. A vízmérce szelvény feletti viszonylag nagy vízgyűjtőterület (2633 km2) ellenére - feltételezhetően a vízhasználatok hatására is - a folyó az utóbbi években időszakos jellegűvé vált, hiszen 2002, 2009, és 2013 években jellemzően legfeljebb 1-2 napra kiszáradt, ami a megelőző öt évtizedben nem fordult elő. A folyó szabályozása a XIX. század elején kezdődött, amikor a vízimalmok gátjaival elmocsarasított völgyben két lecsapoló csatornát ástak. A Marcal medrét 1891-ben Kisbabot határáig ásták ki. A folyó vizét 1892 novemberében terelték új mederbe. Ezt követően 1893- ban Marcaltőig 28,8 km hosszban szabályozták és a töltéseket építettek. A Rábaszabályozó Társulat 1910-ben a Marcal torkolatát 5 km-rel feljebb helyezte és megerősítette a töltéseket. A Marcalvölgyi társulat a 1930-as években jelentősen bővítette a Marcal medrét. Cuhai-Bakony-ér patak A Cuhai-Bakony-ér vízgyűjtője Győr-Moson-Sopron, Komárom és Veszprém megyék területén fekszik. Vízgyűjtő területe 547 km , a vízfolyás teljes hossza 80,6 km. A vízfolyás az Észak-Bakonyban, Zirc fölött, Eplénynél ered, kb. 420 mBf. magasságon, fő folyási iránya dél-északi (VGT, 2009). A vízgyűjtő felső része változatos hegyvidék, legmagasabb pontja a Vinye alatt beömlő Hódos-ér vízgyűjtőjén van (Kék-hegy 662 mBf.). Gönyű alatt torkollik a Dunába kb. 110 mBf. szinten (teljes esése 310 m). A felső szakasz nagyesésű, hegyvidéki terület, lejjebb domb-, és síkvidéki jellegű. Főbb mellékfolyásai a Hódos-ér, Hajmás-patak, Hidegkúti-ér, Nyéki-ér, Ölbő-Bársonyosi-vízfolyás időszakos jellegűek. A Cuhai-Bakony-ér bakonybánki vízmércénél a sokévi közepes vízhozam 0,535 m3/s, a 3 3 maximális vízhozam 61,2 m /s. A minimális vízhozam 0,000 m /s, amit 1961, 1993, és 2003. években augusztus hónapban észleltek.
