A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)
3. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 14. Dr. Konecsny Károly (): Változások néhány dunántúli vízfolyás kisvízi vízjárásában
VÁLTOZÁSOK NÉHÁNY DUNÁNTÚLI VÍZFOLYÁS KISVÍZI VÍZJÁRÁSÁBAN Dr. KonecsnyKároly konecsnyk@gmail.com 1. BEVEZETÉS A szélsőségen csapadékhiányos-száraz időszakokban kialakuló vízhiány kezelése és a vízgazdálkodási tevékenység hatékonyságának növelése céljából szükségesek a vízfolyások kisvízi vízjárásával, a vízhiányos időszakokkal kapcsolatos részletesebb hidrológiai ismeretek. A magyarországi hegy- és dombvidéki vízfolyásokon észlelt kisvízi események hidrológiai jellemzőinek becslésére vonatkozó kutatásokat (Kovács-Domokos 1984, 1996) figyelembe véve, a folyóink külföldi szakaszain végzett műszaki beavatkozások hatását vizsgálva megállapítottuk, hogy ezek jelentősek, és a kisvízi vízhozamok, illetve a rendelkezésre álló vízkészletek növekedéséhez vezettek (Konecsny-Sorocovschi 1996, Konecsny et al. 1998, Konecsny 1999, Konecsny 2004b). A Tisza és mellékfolyói, valamint a Duna hazai szakasza kisvízhozamainak időbeni változásának vizsgálatára is sor került (Konecsny 2010a, 2010b, 2010c, 2010d, 2010e, 2011, 2013, Konecsny-Bálint 2009, 2010a, 2010b, 2010c, 2011, Konecsny-Mika 2010, Konecsny-Nagy 2012, 2014, Konecsny-Nováky 2011). Ezen vizsgálatok kimutatták, hogy a 80’-as évektől kezdődően, az előző mintegy három évtizedes időszakhoz viszonyítva, a vizsgált folyókon, a mennyiségi vízkészlet-gazdálkodás tekintetében pozitív változások következtek be, nagyobbak lettek a minimális vízhozamok, csökkent a kisvizes időszakok időtartama, száma, víztömeghiánya, viszont nőtt a közöttük eltelt időszak hossza. A Dunántúlon a vízfolyások vízjárási változásait - a folyószabályozási és vízrendezési munkák mellett - alapvetően befolyásolták a szinte valamennyi jelentősebb vízfolyáson jelen lévő víztározók, halásztavak, valamint a tisztított szennyvíz bevezetések. A Dunántúl területén a legnagyobb, közvetlenül a Dunába torkoló jobb oldali folyók a Lajta, a Rábca, a Rába és a Dráva (mellékfolyója a Mura) külföldi jórészt vízgyűjtőterülettel rendelkeznek és vízjárás jellege alapvetően már a külföldi szakaszon kialakul. Kivételt képez a Sió-csatorna mellékfolyóival, a Zalával (a Balatonba és azon keresztül a folyik a vize a Sióba) és Kapóssal együtt, valamint egy sor kisebb vízfolyás, melyeknek csak hazai vízgyűjtőterülete van. 2. A VIZSGÁLT DUNÁNTÚLI VÍZFOLYÁSOK FŐ TERMÉSZETFÖLDRAJZI, HIDROLÓGIAI JELLEMZŐI Vizsgálatainkhoz hat olyan vízfolyáson lévő vízmérce szelvényt választottunk ki, melyek vízkészletüket kizárólag hazai területről gyűjtik, a Dúnántúl különböző területegységeit jól reprezentálják, vízgyűjtőterületük méretéből (200 és 3000 km2 közötti) adódóan jellemzően a helyi vízviszonyokat tükrözik, továbbá a hidrológiai statisztikai vizsgálatokhoz szükséges, több évtized hosszú vízhozam idősorral rendelkeznek. Ezen kritériumoknak néhány vízfolyás vízmérce szelvénye felel meg, ezek: a Marcal, a Torna, a Cuhai-Bakony-ér, a Nádor-csatorna, a Kapos, és a Karasica. Torna patak A Torna patak teljes hossza Veszprém megyében húzódik, forrása az Északi-Bakonyban, Csehbánya közelében található, és a Marcalba torkollik. Hossza 50,8 km, vízgyűjtőterülete 498 km . Forrásának magassága 420 m, torkolatának magassága 132 m, átlagos esése 5,66 %o.
