A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)
2. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 36. Szakó Gábor (FETIVIZIG): Árapasztási célú tározási lehetőségek vizsgálata a Tisza-Szamos-Túrközi öblözetben
A vízbeeresztő műtárgy építése a meglévő tiszai árvízvédelmi töltés mögött és annak védelmében a mentett oldalon történik. A meglévő tiszai árvízvédelmi töltés az elkészült műtárgyhoz mind a két irányból új árvízvédelmi töltésszakasszal csatlakozik. A műtárgy és az új csatlakozó töltésszakaszok elkészülte után a műtárgy előtti tiszai árvízvédelmi töltésszakasz elbontásra kerül. A tározó vízbeeresztő műtárgyának kialakításánál 10 db 8 m szélességű, kettős elzárást biztosító acélszerkezetű szegmenstáblás műtárgy kialakítása van előirányozva. A műtárgy tervezett küszöb szintje: 117,50 mBf. A tervezett műtárgyak pontos paraméterei, részletei a további tervfázisok során kerülnek kidolgozásra újabb hidrodinamikai vizsgálatok segítségével. 5.1.3 A tározótér és környezete lehetséges vízpótlása A Tisza-Túr közi tározó esetében a tiszai vízpótlás céljára a meglevő, korábban üzemelő, jelenleg rossz műszaki állapotban levő Öntöző főcsatorna kerülhet felhasználásra. A vízpótlásra való alkalmassághoz szükséges a csatorna rendbetétele, illetve azon új vízkormányzó, vízelosztó műtárgyak kialakítása. A Milota-Tiszabecs közötti Kisvégesi halvány vízpótlása az Öntöző főcsatornától indított új tápcsatornával biztosítható. Az Öntöző főcsatornán kieresztő zsilip építése szükséges és a közút alatti meglévő áteresz átépítésével biztosítható a vízpótlási nyomvonal a tervezett tározótöltéssel párhuzamos vezetésű vízpótló csatornán keresztül. A vízpótló csatorna a meglévő útárok nyomvonalában elhelyezhető. A tiszacsécsei Nagy-szeg holtmeder vízpótlása két vízkieresztő műtárgyon az öntöző főcsatornából, és a Palád-csécsei főcsatornán keresztül oldható meg a Z7-es zsilipen keresztül. A Tiszakóród melletti Halábor-szegi holtág esetében az Öntöző főcsatornától kiinduló új csatorna segítségével jut el a víz a Kisvityi csatornáig, majd a tározótöltés mellett kialakítandó tápcsatorna segítségével juttatható el a vízpótlás a holtághoz a 4129. sz. út alatt építendő átereszen keresztül. Szükség esetén a mederben való vízvisszatartásra felhasználhatók a tározótöltést keresztező zsilipek. Ezek felhasználhatóságát az üzemrend kialakításával kell meghatározni a helyben gazdálkodók érdekeinek és a belvízvédelmi szempontok figyelembevételével. A vízrendszer belvízlevezető, vízkormányzó képességének javításához szükséges a csatornák rekonstrukciója a meglévő műtárgyak felújításával, szükség esetén átépítésével együtt. A fenti vízpótlások gravitációsan csak I. fok, vagy azt meghaladó árvizek esetén működtethetőek. Ezek tartóssága viszonylag csekélynek mondható: Minden 10 évben 8-szor, 9-szer várható első fokot meghaladó szint, azonban a várható éves tartósság mindössze 4-5 nap, és az sem egyhuzamban, hanem esetleg szétosztva. Az első fokú szint év közbeni ideje nem feltétlenül esik egybe a vízpótlási igényekkel és tartóssága sem mindig tudja kielégíteni a vízmennyiségi igényt. Emiatt mindegyik tározó esetében célszerű lenne a medernél szivattyúállás kiépítése. így ugyan nagyobb üzemeltetési költség mellett, de mindig lehet igazodni az időbeni és a mennyiségi igényekhez.
