A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)

2. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 36. Szakó Gábor (FETIVIZIG): Árapasztási célú tározási lehetőségek vizsgálata a Tisza-Szamos-Túrközi öblözetben

és egyedszáma. Az Alföld ÉK-i részén különösen érdekes a bánáti csiga, az ugarcsiga és a kék meztelencsiga. Magas a csigákkal táplálkozó nagy termetű futóbogarak faj - és egyedszáma is. A Szatmár-Beregi-sík ligeterdeinek és gyertyános-tölgyeseinek fontos állatföldrajzi színezőeleme a beregi futrinka. A térség lakója az erdei szitakötő, a sárgás szitakötő és a kétfoltos szitakötő. Lepkékből többek között a farkasalma lepke és a sápadt szemeslepke fordul elő. Kőrises ligeterdeink fontos, védett faja a bonyolult életmenetű díszes tarkalepke. Az állandó, egyenletes páratartalommal és a viszonylagos szennyeződésmentességgel függ össze, hogy ezekben a ligeterdőkben kiemelkedően magas azoknak a lepkéknek a faj- és egyedszáma, amelyek hernyója zuzmófogyasztó.

A herpetofaunából említhető az erdei béka és a keresztes vipera viszonylagos gyakorisága. Utóbbi állományait többször is megtizedelték a Tisza áradásai. Madaraink közül fontos a fekete gólya és a darázsölyv fészkelése. Alföldi ritkaságként az odúlakók közül említhetjük az örvös légykapó, a fekete harkály, a közép fakopáncs és a szürke küllő költését, valamint az uráli bagoly alkalmankénti felbukkanását. Erdeink ragadozója a vadmacska. A kiterjedtebb erdők gímszarvas-állománya országos hírű. A védett területre tájidegenként betelepített dám helyenként gyakorivá vált, állományának felszámolása az elkövetkező esztendők feladata lesz a vad gazdálkodók számára.

A keményfa-ligeterdők mélyebb, szinte állandóan vizes területein alakultak ki az égeres láperdők (pl. a kisszekeresi égerláp). A pangó vizekből mintegy óriáslábként, apró szigeteket alkotva emelkednek ki a mézgás égerek mohalepte törzsei. A „szigetek"-en tömegesen fordulnak elő a különféle sások és páfrányok, melyek közül a tőzegpáfrányt érdemes említeni. A fák közötti, nyíltabb vizes területeken sások alkotnak zsombékokat,

Annak ellenére, hogy az éger- és fűzlápok, valamint a tőzegmohás lápok csupán néhány hektár kitérjedésűek, gerinctelen állatviláguk annál értékesebb. Egyrészt kifejezetten hegyvidéki élőhelyeken előforduló montán fajokban gazdagok, másrészt valamilyen ritkább növényfajhoz, például nyírhez vagy égerhez kötődő (táplálékspecialista) fajokban mutatnak fel érdekességeket. Többségüknek nincs is magyar elnevezése. Találunk közöttük tegzeseket, szitakötőket, púposszövő, sarlósszövő és bagolylepke fajokat. Gerincesek közül a lápi pócot mint hazánk bennszülött halfaját és az elevenszülő gyíkot érdemes említeni. Ez utóbbi előfordulása nem csak a lápokhoz kötődik, előkerül a lápréteken és az erdőkben is.

Az elmúlt 200-300 esztendőben jelentős átalakuláson ment át a táj. A zabolátlan folyók és a kisebb vízfolyások gátak közé szorításával, a nedves területek lecsapolásával, az összefüggő erdőségek feldarabolásával nőtt a füves területek kiterjedése. Egy részük üde ecsetpázsitos kaszáló, de előfordulnak szárazabb, enyhén szikesedő soványcsenkeszes legelők is. Néhány helyen erdőssztyepp jellegű gyepfoltokat is találunk, melyeket jól jelez a védett sziki kocsord, a réti őszirózsa vagy a réti iszalag előfordulása. A hegyvidéki jellegű, fajgazdag réttársulások értékes növényfaja az agárkosbor, illetve a szibériai nőszirom. Néhány helyen alkalmi kaszálókként megmaradtak a mocsár- és láprétek, üde gyepek, melyek közül talán a Fülesdierdő mellett található a legértékesebb. Több védett növényfaj fordul itt elő, például a kenyérbél cickafark, a kornis tárnics, a réti kardvirág és a pompás kosbor.

Átmeneti táj-, ill. élőhelytípust képviselnek a fás legelők. Itt az évszázados kocsányos tölgyek és egyéb fafajok szabad állásban szabályos lomb koronát fejlesztenek. A legszebbek Lónya, Csaroda, Beregdaróc, Márokpapi, Penyige és Tisztaberek határában találhatók, ám a túristvándi Rókás-legelő hatalmas tölgyei még ezek közül is kiemelkednek méreteikkel, esztétikai értékükkel.

A gyepek (legelők és kaszálók, mocsár- és láprétek stb.) igen gazdag gerinctelen állatvilágnak biztosítanak élőhelyet. Talán legfontosabbak a lepkék különféle csoportjai. A fokozottan védett nagy szikibagoly életmenete a sziki kocsordhoz kötődik, mivel a lepke hernyója ezen a növényen fejlődik.