A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 20. Dr. Szlávik Lajos - Fejér László (EJF): Az MHT és a vízügyi szolgálat folyóiratainak rövid története
a Nagyar felé futó ősi Túr mederbe, a mai Túr belvíz-főcsatornába terel maximálisan 5,0 m3/s élővizet, és egy kettős csőzsilipből, amely ezt a vízátvezetést biztosítja, és ugyanakkor lehetővé teszi a Túr nagyvizeinek kizárását a főcsatornából. A csőzsilipen át betáplált élővíz a Túristvándi vízimalom éltetője, valamint vízpótlást biztosít az öntözéses gazdálkodáshoz és az állattenyésztéshez is. A Túr 5,0 m3/s-ot meg nem haladó nyári kisvizei teljes egészében a Túr belvízfőcsatornába folynak és ilyenkor a Túr alsó szakasza nem kap vizet. A Sonkádi vízosztómű A sonkádi vízosztómű vasbeton fenékgátja az 1952. évi tavaszi árvizek levonulásakor - alámosás következtében - súlyosan megrongálódott. Még abban az évben egy rőzserakatos, terméskővel rétegezett gáttal és rőzsepokrócos-kőburkolatos utóágyazattal állították helyre. A sonkádi vízosztóművet dr. Benedek József (1876-1941) mérnök, szakíró tervezte (a Túr bukóhoz és az olcsvaapáti zsiliphez hasonlóan). Benedek 1897-ben szerzett mérnöki oklevelet és hosszabb magán- és társulati mérnöki gyakorlat után lépett állami szolgálatba. A vízügyi szolgálat neves műtárgyépítő mérnöke és első műszaki doktora (1912) volt. A kivitelezési munkákat itt is Széchy Endre oki. mérnök vállalkozása végezte. Az alapozáshoz - a Túrbukóhoz hasonlóan - itt is alkalmaztak talajvízszint süllyesztést. A holtmederré vált egykori Túr, mint Túr belvíz-főcsatorna fontos szerepet tölt be a belvizek levezetésében is. A vízrendszer átalakításánál a régi Túr „patak" Kömörő közelében volt elágazásánál a Nagyar felé tartó ág medrét elzárták. Azóta nem siet a Kis-Túr a Tiszába, „mint a gyermek anyja kebelére", ahogyan azt Petőfi megénekelte. Nagyar keleti végétől mintegy 300 méterre állt a „Petőfi-fa". Az egykori ártéri tölgyeserdőből megmaradt idős kocsányos tölgy bevonult a magyar irodalomtörténetbe, mivel a néphit szerint a költő a fa alatt írta A Tisza című versét. Valóban ülhetett a tölgy alatt, amelynek a közelében ömlött az öreg Túr a Tiszába, de a vers - nyilván az itteni élmények hatására - Pesten született. Petőfinek köszönhetjük, hogy megőrizte az utókornak a Tisza, a Túr szabályozása előtti táj vadregényes képét. A fa 1961-től védett volt, de villám sújtotta, tűz égette, vihar törte derékba, s az 1990-es évek végére elpusztult. Egy tábla örökíti meg ezt az irodalmi emlékhelyként számon tartott területet. 5
