A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)

9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 16. Schubert József (DDVIZIG): Környezetvédelem és (vagy) vízgazdálkodás. A vízvédelem evolúciója

Hanság és a Fertő lecsapolása, Győr és Paty (ma Rábapaty) közötti szakaszon lévő malmok eltávolítása, a kisrábatoroki (ma nicki) gát rendezése és a Rába vizének a rábatorok-patonai csatorna segítségével történő hasznosítása.

A társulat egyik legfontosabb feladata volt, hogy a térséget mentesítse az árvizektől. Az árvízi károk nem csupán elöntéseket jelentettek. A Kis-Rábába történő vízkivételt ebben az időben egy ideiglenes rőzsegát biztosította, melyet már a kisebb áradások is megrongáltak. Emiatt a Kis-Rábán lévő vízi malmok működése esetlegessé vált. A társulat megalakulásának és a tervek készítésének fontos momentuma, hogy a vas megyei érdekeltek hosszú tárgyalások után nem adtak küldötteket a társulatba. Valós indokokat a rendelkezésemre álló dokumentumok nem tartalmaznak, de a vármegyék közötti ellentét érzékelhető. Végül a vas megyei érdekeltek ellenvetései miatt a korábban tervezettől eltérően a Rába szabályozását nem Szentgotthárdtól a torkolatig, hanem csak Paty községtől a Dunáig kívánták elvégezni.

A társulat a folyószabályozási és ármentesítési munkálatokon túl szervezett formában lépett fel árvíz idején, ami bizonyára hatékonyabbá tette a védekezést is. Részletek az alapszabályból [2]: „Az árvédelmi eljárás nagyobb biztosításáért a választmány az ártereknek szakaszokra osztása mellett a társulati tagok közül külön megbízottakat nevez meg, kik veszély idején a társulati igazgató s mérnök távolléte alatt a szükséges véderőről s védszerekről rendelkeznek, s azokat a szabályozási művek oltalmazására alkalmazzák... ” Az árteret szakaszokra osztották, amelyeken mérföldenként egy-egy gátőr szolgált, kiknek általában szolgálati lakás is kijárt. Ok foglalkoztak a vízmércék észlelésével, s árvíz idején riasztási feladatuk is volt [2]: „...midőn a vízmérczén az emelkedő víz azon fokhoz közeledik, mely minden gátőrlaknál előre a társulat mérnöke által külön meghatároztatok... az illető szakaszmegbízottját a gátőr azonnal értesíti... Ha a vízállás a megállapított foknál egy lábbal felebb emelkedik, minden gátőr mellé szükséges számban ideiglenes őrök alkalmaztatnak, kik a gátőrrel éjjel-nappal a vízművek felett őrködnek, a védszereket kellően felhasználják... .Az áradás még további emelkedésénél a szakaszmegbízott által, ha a társulati mérnök távol lenne, egy mérnök alkalmazandó... ” A szabályzat gondoskodott az árvíz elvonulása utáni teendőkről is [2]: „Az ánnz lefolyása után a szakaszmegbízott intézkedik, hogy a védszerek és eszközök a gátőr-állomásokhoz visszahordassanak, a töltést s műtárgyat az igazgató s mérnök megvizsgálja, az árvizokozía károkat felveszik, s eljárásuk eredményéről a választmányhoz vélemény es jelentést nyújtanak be, mely alapon a helyreállítási költségek számba vétetnek, és azok engedélyezése felett határozat hozatik. ” Láthatjuk tehát, hogy az árvízvédelmi tevékenység már a múlt század végén is a maihoz hasonló elvekre épült. Az alapszabály békeidőre felülvizsgálatot rendel el [2]: „A gátak, védművek, zsilipek ...évenkint az igazgató által megvizsgáltatnak, s az azoknak kellő állapotban fenntartására szükséges költségek általa az előirányzatban javaslatba hozandó. ”