A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 16. Schubert József (DDVIZIG): Környezetvédelem és (vagy) vízgazdálkodás. A vízvédelem evolúciója
eredményeztek. Ezt jól tükrözi az a tény, hogy a XIX. század első évtizedeiben rendre visszatérő témát adott az érintett vármegyéknek. Ezek a közös szemlék, mérnöki mérések, térképezések már közvetlen előzményei voltak a Rábaszabályozó Társulat megalakulásának. A XIX. századot megelőző árvizekről korabeli feljegyzések nem állnak rendelkezésre. Későbbi leírásokból és tervekből tudjuk, hogy említést érdemel az 1827-es árvíz, az 1833-as és az 1873. évi. Az 1833-as árhullám tetőző szintje szolgált alapjául a későbbi terveknek, mai kifejezéssel élve ez adta a MASZ (mértékadó árvízszint) értékét. A Rábaszabályozó Társulat megalakulása Látható, hogy a különböző medertisztítások és szabályozások, mederáthelyezés ellenére a Rába árvizei rendszeresen fenyegették az itt élőket. A vízrendszeren lévő malmok rendezése, a Fertő kiszárítása, a Hanság problémáinak megoldása már évszázadok óta foglalkoztatta az érdekelt földbirtokosokat és a hatóságokat egyaránt. Az érintett vármegyék azonban nem tudtak egyezségre jutni abban a kérdésben, hogy a Rába vizét egy vagy két ágban vezessék-e, s mekkorák legyenek az építendő művek méretei, milyen legyen az ágak közötti vízmegosztás. Kolossváry Ödön így ír erről: „ Vas- és Sopronmegye 1801-ben ezen művek méreteire nézve megállapodásra jutottak, azonban midőn 1827-ben az ánnz által azok elsodortattak és Sopronmegye az újjáépítést az egyezségtől eltérő módon eszközölte, Vas, Győr és Sopron megyék csak hosszú idő múlva, 1868-ban jutottak ismét ideiglenes megállapodásra a vízművek méretei tekintetében, a kisrábatoroki zsilip és duzzasztó művek végleges rendezését a Rába folyó szabályozásától tévén függővé. ” [11] A közös akarat tehát megfogant a Rába szabályozására, s 1870-ben kormánybiztost küldtek az érdekelt megyékhez és Győr szabad királyi városhoz, hogy a Rába és mellékfolyóinak szabályozása megindítható legyen. A tervek becsült összköltségét 2.016 791 forintra, évi tiszta hasznát 411 491 forintra becsülte Újházy János min, főmérnök. [6] Ha ezt összevetjük az 1873. évi árvíz okozta károkkal - melynek ugyancsak becsült összege 2 millió forint volt - , látható, hogy a munkák elvégzése mellett komoly érvek szóltak. A vízrendszer szabályozására vonatkozó tervezetek 1873-ban elkészültek, s ez év őszén megalakult a Rábaszabályozó Társulat az 1871. Évi XXXIX. T.c. alapján. A társulat megalakítása az érdekeltek szavazatai alapján történt. Az érdekeltek meghatározására fölmérték az 1853. évi árvíz által elöntött területeket, majd a tulajdonosok a birtokaik arányában szavazhattak. Ezért a jegyzőkönyvbe az alábbi szavazási arányt jegyezték föl: „a szavazatszedő küldöttség jelentette, hogy az alakulás mellett 105,581 hold 1024 Dől, ellene pedig 13,045 hold 144 Dől ártér birtokosai szavaztak... ” [6] A szavazásban Vas vármegye nem vett részt. A társulat közigazgatásilag Győr megye, műszakilag a komáromi Magyar Királyi Folyammémöki Hivatal felügyelete alatt állt. Ez időben tervei között szerepelt a Rába és a Rábca szabályozása, a Répce és a Marcal alsó szakaszának rendezése, a
