A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
9. szekció. A VÍZGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE - 3. Bordás Csaba (TIVIZIG): A Keleti-Főcsatorna keletkezés- és építéstörténete
védtöltése (amely azonban nem valódi töltés, hanem inkább a háta mögött levő természetes magas part kiegyenlítése). Előmunkálatai 1897. szeptember 16-án kezdődtek meg. A Körös- Tisza-Marosi Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat Báboczka-Mindszent szakaszának részét képező töltés építése 1898. november 24-én fejeződött be. A töltés nagyobb földmunkát igénylő részét a Gyulai Folyammémöki Hivatal készítette. A burkolathoz a tégla szállítását és a burkolatépítés kőművesmunkáit pedig Mátray Lajos helybéli építőmester és téglagyáros végezte el. A védmű újraéledt 2007-ben, amikor a 955 méter hosszú tégla partfalat a VIZITERV CONSETLT Kft. tervei alapján a szegedi SZEVIÉP Zrt. felújította. A 2006. évi árvíz idején itt megfeszített erőkkel sikerült megvédeni a várost. Az addig nem tapasztalt méretű árvízi tetőzés 1041 cm volt, ezt az értéket a töltés peremén végigfutó mellvédfalon elhelyezett fémtábla is tanúsítja. Persze nem csupán itt találkozik az erre járó az árvízi magasság jelével, mert a Körösön át a túl partra vezető híd második pillérjén, a vízmérce elfogyó beosztásai fölött festett jelzés utal a nehéz áprilisi napokra. Az erősen megrongálódott városi gát védképességét az árvíz után, még abban az évben helyreállították. Belvízvédelmi műtárgyak téglaépítészete Az elején szóbakerült a belvízvédelem kérdése. Társulatokban tömörült érdekeltek a töltések megépítése után nagyon gyorsan találkoztak a töltések mentett oldalán jelentkező belvizek által okozott károkkal. Jóllehet az érintett birtokosok csak nagy nehézségek árán tudták előteremteni az ármentesítés költségeit, kénytelenek voltak a belvízrendezést is a társulat feladatai közé felvenni. Kezdetben a megépített lecsapoló belvízcsatornák torkolatához a töltésekbe zsilipeket telepítettek, amelyek segítségével a befogadó folyó megfelelő vízállásánál gravitációs úton is meg tudtak szabadulni a káros vizektől. Amikor azonban a befogadó magas vízállása ezt megakadályozta, a belvizek döntötték az adott öblözetet. Egy töltéstestbe beépített zsilip árvízi szempontból mindig veszélyes pontnak számított, mert a homogén földgátat megszakította, s ezeken a helyeken nagyvíz esetén veszélyes áramlások, kiüregelődések következhettek be. A 19. század utolsó évtizedeiben azonban impozáns téglazsilipeket építettek szerte a folyók mentén. Ezek közül ismerkedjünk meg az egyik legszebbel, a Kurca-toroki zsilippel. A talán az ország legnagyobb érdekeltségi területén működő Körös-Tisza-Marosi Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat óriási árteréről a belvizek összegyűjtésére és folyóba vezetésére a 19. század vége felé a töltések átvágásával sorra épültek azok a téglaboltozatos zsilipek, melyeket árvízvédelmi kapukkal láttak el. Amíg a befogadó vízfolyás szintje alacsonyabb volt mint a bevezető belvízcsatorna szintje, addig gravitációsan is meg lehetett szabadulni a felesleges belvíztől. Gond akkor volt, amikor ez a szintkülönbség megfordult. Ilyenkor a zsilipkapukat lezárták és működésbe lépett a szivattyútelep, már ha éppen volt ilyen a zsilip környékén. Az említett Társulat egyik legnagyobb 4 m-es nyílású zsilipje Fromm Miklós királyi mérnök terve alapján Mindszent mellett a Kurca tiszai torkolatánál létesült 1885-ben, egy ellennyomó medencével és szorító zsilippel kiegészítve. Az előbbire azért volt szükség, mert magas tiszai vízállásnál jelentős víznyomás hárult a zsilipre, s a közlekedő edények elvén alapuló ellennyomó medence mentett oldalról szinte megtámasztotta a műtárgyat. Az eredeti műtárgy a védtöltés átvágásával egy 34x40 m alaprajzi méretű, 2,2 m vastag beton alaplemezre boltíves kialakítással épült. Anyaga beton, tégla és díszes faragott fedkövek. A Kurca-toroki zsilipet - a térségben épült további két zsilippel, a Porgány-éri és a Kis-Tiszai zsilipekkel együtt - a Temes és Bega folyók szabályozásánál kialakított ún. „torontáli állózsilipek" mintájára építették. A Kis-Tiszai zsilip 1886-ban egy tiszai árvíz következtében tönkrement és elbontották. Később állékonysági problémák miatt a Porgány-éri zsilipet is
