A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)

7. szekció. HIDROGEOLÓGIA ÉS MÉRNÖKGEOLÓGIA IDŐSZERŰ FELADATAI - 12. Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A Duna-Tisza köze talajvízszint-észlelő hálózatának térstatisztikai vizsgálata

A Nagyszéksós-tó és környéke 1863-64-ben.

A II. katonai felmérés idején (1863-64) a Nagyszéksós-tó kiterjedése és formája már a maival megegyező. A tó környéke benépesült, megindult a tanyásodás. Ebből az időből írásos adat is van a területről. Okruczky Aurél, Szeged egykori közjegyzője, vadászatai alkalmával alaposan bebarangolta a területet. Tájleírásai magukért beszélnek:

„Az alsó-városi határ tanyái közt a dél felé nyúló szőlőkön túl, a várostól két órányira találjuk a Nagyszéksós nevű tavat. Ezen 1/3 mérföld hosszú, átlag azonban csak 600 öl széles tó, szélének néhány jelentéktelen, náddal szegélyezett pontját kivéve, egészen sík puszta víz, tavasszal és ősz felé egész befagyásáig szárcsák, vöcsökök, kacsák és ludak nappali tanyája,.. .csónakról talán többet lehetne lőni, de ilyet talán senki sem tart e tón, mert sűrűén szikes, szürkésen sárgás vizében nem él meg a hal...”

A leírás és a térképről leolvasható információ pontosan egyezik.A Nagyszéksóstó sík, puszta, szikes víz. Nyár derekára rendszerint kiszáradt, de lehettek olyan hosszabb időszakok, amikor ez nem történt meg, illetve olyanok is, amikor a terület már tavasszal száraz volt.