A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)

1. szekció. VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁS - 2. szekció. A VÍZKÁRELHÁRÍTÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 19. Mrekva László (EJF): A földhasználat szerepe a városi árvízi kockázatkezelésben

Az urbanizációs fejlődés és a városgazdálkodási ténykedések - annak ellenére, hogy a gyors expanzió a klímaváltozás hatása miatti árvízi kockázat általi sebezhetőséget az elfogadható szintet meghaladó módon növeli - folytatódnak (4. számú ábra).

A legtöbb esetben az árvízgazdálkodás konvencionális gyakorlata nem követi ezt a fentiekben említett integrált szemléletmódot. Következésképpen a városi árvízgazdálkodás jövőbeli gyakorlata az innovatív védelmi intézkedések kifejlesztésén és végrehajtásán fog alapulni, és amely gyakorlatban a térben növekvő igények, a lehetséges klímaváltozási következmények és a magas fokú biztonsági előírások teljes egészében integrálódnak (Genovese, 2006)

Az árterek emberi beavatkozások általi használata és egy árvízi esemény kezdete azok lehetséges kölcsönhatását, vagyis egy természetes vészhelyzet kialakulását eredményezheti (Montz B.E., 2000).

A természetes növénytakaróval fedett területeken a csapadék a növényekben és a talajban tárolódik, a felesleg pedig a tárolókapacitás függvényében lassan, az altalajon keresztül folyik le. Ezzel szemben a városi területeken, ahol utak, épületek elzárják, lefedik a szabad földfelszínt, a kisebb tárolókapacitás miatt intenzív felületi lefolyás alakul ki. Ezeknek a városi infrastruktúrát érintő építkezéseknek köszönhetően a vegetációs réteg eltűnik, a permeábilis talajtakaró impermeábilissé válik, aminek következtében egyfajta talaj depresszió alakul ki. (Genovese, 2006)

A földhasználat megváltozása (pl. felszínnek az urbanizáció miatti lezárása (áthatolhatatlan felületek)), amely megnöveli a csapadék lefolyást, az árvízi katasztrófákat súlyosbító emberi tényezők között az elsők között említendő. A földfelszín adottságainak, mint például a talaj milyenségének, a növénytakarónak és a földhasználati gyakorlatnak közvetlen hatása van a keletkező felszíni lefolyás mennyiségének növekedésében. Ezért a földhasználati gyakorlat, a lefolyás és az árvizek előfordulása közötti kapcsolat számos olyan körülményre, tényezőre vezethető vissza, melyeket a földhasználati előírások, szabályozási intézkedések során figyelembe kell venni. Akárhogy is, a városi növekedés, terjeszkedés elkerülhetetlenül a kockázat intenzifikációjához (erősödéséhez) vezet, feltéve hogy számításba vesszük az árvízkockázatot a tervszerű földhasználati gyakorlat folyamatában. Sokszor az árvízi kockázatra érzékeny várostervezési gyakorlat alá van rendelve az árvíz előfordulási gyakoriságának. Az idő múlásával nagyobb árvízi események nélkül egyre nehezebb fenntartani az ún. „árvízi tudatosságot” mind az emberekben, mind pedig a kormányzásban. Ennek tipikus esete, amikor az árvízi töltés mögötti területen engedélyezett körülmények között zajlik a város terjeszkedése. Sajnálatos módon számos urbanizációs folyamat a tervezést nélkülöző módon megy végbe, szándékosan figyelmen kívül hagyva vagy alábecsülve az árvízi kockázatot. Gyakran nem történik meg az építési irányelveknek a figyelembe vétele és nem létezik valós földhasználati gyakorlat sem, ami törvényes alapot tudna szolgálni a potenciális veszteségek elleni prevencióhoz. (Urban Flood Risk Management - A Tool for Integrated Flood Management)

Azok a földhasználati tervek, tervezési előírások (melyek egyfajta szűk keresztmetszetet képeznek az árvízi kitettségnek való csökkentés folyamatában) alapvetően négy kategóriába sorolhatóak (Urban Flood Risk Management - A Tool for Integrated Flood Management):

1. korlátozó szabályozások (tiltás, büntetés, eltel építés),