A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)
11. szekció. A HIDROLÓGIA, HIDRAULIKA IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI - 7. Katona József (ÉDUVIZIG): Dunai árvízhozamok hidrológiai statisztikai átértékelése a 2013. júniusi árvizet követően - 8. Keve Gábor (EJF): Jégészlelés a Duna magyarországi alsó szakaszán
változások mutathatók ki a Duna hazai szakaszán a jellemző vízállások hosszú idejű idősorában, ami jelentős mértékben a medermélyülés következménye. A kutatók többsége szerint, az észlelt időszakban lényegesen nem változott a közepes vízhozam (Gillyénné Hofer 1994, Pekarova-Pekar 2005, Pekarova et al. 2008). Ha azonban a nagyvizeket és kisvizeket tekintjük, számottevő változások figyelhetők meg {Konecsny 2011, Konecsny-Nagy 2014). Az évi lefolyás éven belül számottevően átrendeződött, aminek következtében a télitavaszi hónapok (november-április) lefolyása növekedett, a nyári hónapoké (május-augusztus) csökkent, illetve egyre gyakrabban jelennek meg kisvízi jelenségek az év meleg időszakában {Lovász 1986, Gillyénné Hofer 1994, Pekarova et al. 2008, Konecsny 2011). A magyarországi Duna szakaszon a gyakran kialakuló árvízi veszélyhelyzetek miatt, az árhullámokkal kapcsolatos hidrológiai vizsgálatok a kutatók érdeklődésének előterében állnak. Az utóbbi évtizedekben a nagy dunai árvizekre vonatkozóan számos hidrológiai vizsgálat készült {Lászlóffy-Szilágyi 1955, Serf-Sík 1955, Body et al. 1966, Szlávik 2006, Katona et al 2013, Konecsny-Nagy 2013). Tekintettel a szélsőségen száraz időszakokban kialakuló vízhiányra és a növekvő vízkészlet igényekre, a vízgazdálkodási tevékenység hatékonyságának növelése céljából szükségesek a kisvízi vízjárással, vízhiányos időszakokkal kapcsolatos ismeretek is. A magyarországi Országos Vízgazdálkodási Kerettervekben {OVF-VIZITERV1954, OVF 1965, OVH1984), és Magyarorszá, illetve a Duna vízgyűjtő vízgyűjtő-gazdálkodási tervében {VKK1 2009, ICPDR 2009) is vannak a kisvízi vízkészletre vonatkozó adatok, de az utóbbi években részletes statisztikai elemzések készültek a kisvízi események jellemzőiről, a kisvízhozamok időbeni alakulásáról {Konecsny 2011, Konecsny-Bálint 2011, Konecsny-Nagy 2014). Jelen tanulmányunkban sokévi mérési adatok feldolgozása alapján a vízjárás egyik fő tulajdonságát a vízjárási szélsőségek néhány jellemző paraméterét vizsgálatuk. Vízjárási szélsőség alatt az átlagos értékektől való jelentős eltérést (adott küszöbérték feletti), a közepesnél jelentősen nagyobb vizeket, vagyis árhullámokat, illetve a közepesnél jelentősen kisebb (adott küszöbérték alatti) vizeket, azaz vízhiányos, kisvizes időszakokat értünk. Az árvizek időben változó hidrológiai statisztikai mutatói, az árhullám maximuma (vízállás/vízhozam/víztömeg), maximum küszöbérték feletti (készültségi szint) mértéke, gyakorisága, tartóssága. A kisvízi hidrológiai statisztikai paraméterek: a minimális vízállás/vízhozam/víztömeg, a minimális fajlagos lefolyás, a minimális küszöbérték alatti kisvízi időszak (kisvízi esemény), gyakorisága, tartóssága, víztömeghiánya. A kisvizekkel összefüggésben alkalmazott egyszerű szélsőségességi mutatók a minimális vízhozamok mértéke, a kisvízi időszakok hossza, száma, gyakorisága, víztömeghiánya. Az arányszámok alapján meghatározható szélsőségességi mutatói, a vízállás szélsőségességi mutatói (Hmax-Hmin) és a vízhozamok szélsőségességi mutatói (Qmax/Qmm)-2. A DUNA FŐ VÍZRAJZI ÉS HIDROLÓGIAI JELLEMZŐI A Duna vízgyűjtőterülete a két vizsgált szelvény, Nagymaros (183.534 km ) és Baja (208.282 km2) vízmércék között 24.748 km2-el nő. A Duna Nagymaros felett jellemzően hegy- és dombvidéki területeken halad át, míg a Dunakanyar alatti szakaszon már síkvidéki területeken. A Duna-völgy hegyvidéki szakasza a teljes vízgyűjtő mindössze 36 %-át teszik ki, de 75 %-kal járul hozzá a Duna torkolati vízhozamához {Újvári 1964). A vizsgált, döntően síkvidéki 216 km hosszú szakaszon, a legnagyobb csatlakozó mellékvízfolyás a Balaton vizét is levezető Sió csatorna vízrendszer (14.728 km ). A magyarországi 417 km hosszú szakasz nagyobb léptékű szabályozása a XVIII. században kezdődött, ami folytatódott a XIX. és XX. században. A szabályozás indoka a
